A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

teljes egészében kidolgozni és ezen szempont alapján nem tudta hazánk minden tájegységének, népcsoportjának, mégkevésbé településének építkezését eszerint meghatározni. Csak az alapok lerakásáig, a nagyszerűen érvényesíthető szempont felvetéséig, bemutatásáig jutott el. De ez is jelentős segítség a továbbiakban, mert szempontjai ma is, ha ugyan lényegesen rosszabb körülmények között is, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, amikor az még lehetségesebb volt, érvényesíthetők. Idevonatkozóan nem lehet érdektelen Vargha László véleményére is kitérni. 0 közel sem tulajdonít olyan jelentőséget az építőanyagnak, mint Bátky, Vargha inkább a szerkezeti különbözőségekre figyel. Azt írja, hogy ,,az alföldi házak látszólagos egyformasága, mely a nyílt tűzhelyes, búbos kemencékben, de elsősorban az építőanyagban jelentkezik, változatos tetőszerkezetet rejt magában. Szelemenes, ágasfás, ollós- és egyeneságasos fedélszék egyformán általános".

13 Véleményében azonban, ha indirekte is, de benne van annak elismerése is, hogy az építőanyag különbözősége, változásai döntő tényezők lehetnek a népi építkezés megismerése, tagolása, eredetének, fejlődésének felderítése szempontjából. Ugyanakkor nem hangsúlyozza jelentőségének megfelelően, hogy az építőanyag kevésbé, a különféle tetőszerkezetek pedig jelentős mértékben állanak összefüggésben a települések gazdasági-kulturális, egy szóval társadalmi fejlődésével. Jól mutatja ezt a jelen helyzet is, amikor igen fejlett tetőszerkezeteket alkalmaznak ősi eljárásokkal készült vályog, sőt vertfalakra is. Mi mindenesetre az építőanyag különbözőségeire, illetve az ezen a tényezőn keresztül megmutatkozó egyenlőtlen fejlődésre, fáziseltolódásra leszünk a következőkben jelentősebb figyelemmel, mert úgy érezzük, hogy leginkább ezen szempont figyelembevételével fogható meg a fekete földi és a homoki hajdútelepek népi építkezése közti különbség. Márton Béla mind Hajdúhadházat, mind Vámospércset földrajzilag a Nyírséghez sorolja.

14 A Nyírség voltaképpen már nem Alföld; felszíne változatos, a kisebbnagyobb homokdombokat, buckákat ma már majd mindenütt dús vegetáció borítja.

15 Mintegy száz évvel ezelőtt azonban kissé más volt a helyzet. A nagykiterjedésű erdők mellett nagy terület úgynevezett sívó homok (síva° homok) volt és a dombok, halmok között kialakult kisebb-nagyobb lefolyástalan völgyecskékben a nagyobbára szikes tavak egész sora volt található. A szikes tavaknak szegényes, a nem szikeseknek viszont gazdag növényzete volt. A tavak környékén is dús vegetáció alakult ki, bőviben volt a nád, a gyékény. A talajviszonyok és a vegetáció megszabták a mezőgazdaság életét is. A földművelés kis területre szorítkozott, a lakosság inkább erdőllésből, vadászatból, halászatból, méhészetből és állattartásból (erdei állattartásból) élt. Emellett már a XVIII. század végén is jelentős volt a szőlőtermesztés is. Jellemzőek idevonatkozóan Hadház és Peres 1733. évi adatai. Eszerint Hadházon 400 köblös szántó mellett 380 szekér szénát szolgáltató rét és 250 jószág számára elegendő legelőt találunk. Ugyanezek az adatok Peresen a következők voltak: 200 köblös szántó, 350 szekér szénát adó rét és 600 állat tartására alkalmas legelő.

10 Tekintve, hogy a különböző területek méréséhez más és más egységet használt az összeírás és nem adott számot a nem hasznosított területekről, illetőleg a másként hasznosítottakról, ajánlatos újabbkeletű össze13 Vargha L. i. m. 6—7. 14 Márton B. i. m. 37—37 és 126—27. 15 Soó Rezső: A Nyírség vegetációja. 1. A Nyírség erdői, 2. A Nyírség vízi, mocsári és réti növényszerkezetei (Budapest, 1938) Klny. a Matematikai és Természettudományi Értesítőből. 889—910. és Aszódi László: Adatok a nyírségi homoki vegetáció ökológiájához és szociológiájához. Tisia I. 75—105. 16 Conscriptio 1733. Hajdú-Bihar megyei Levéltár. 17 Déri Múzeum évkönyve 257