A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

íráshoz folyamodnunk. Az 1925. évi mezőgazdasági összeírás szerint Hajdúhadházon a 24 177 kh területű határ így oszlott meg: 13 052 szántó, 330 kert, 1693 rét, 938 szőlő, 3646 legelő, 59 nádas, 3543 erdő kh: vagyis termő 17 004 és terméketlen 916.

17 Ugyanakkor Vámospércsen a 10 113 kh-as határból termő 9747 és terméketlen 366 kh. A termőterületből pedig 6942 kh szántó, 12 kh kert, 963 kh rét, 733 kh szőlő, 727 kh legelő, 15 kh nádas, 355 kh erdő.

18 Ehhez a gazdasági képlethez hozzá kell számítani a továbbiak könnyebb megértése céljából azt, hogy Hadház és Vámospércs gazdasági struktúra tekintetében is különbözött a többi hajdúteleptől. Hadház és Peres esetében is a hajdúk letelepítése, birtokkal való ellátása nem vonatkozott az egész földterületre, a hajdúk mindkét városban csak részbirtokosok voltak. Ez ugyan kezdetben nem jelentett különösebb kérdést, gazdasági-társadalmi különbözőséget, mert a birtokosok nem tudták jogaikat érvényesíteni, a letelepült hajdúk pedig hallgatólagosan részeltették a hajdú jogokban a városokban talált lakosságot. Ennek a folyamatnak a jele az, hogy az 1702. évi összeírás Hadházon 40 hajdú család mellett 21 szabad családot, Vámospércsen pedig 34 hajdú család mellett ugyancsak 21 szabadot talált.

19 A későbbiek során nagyarányú betelepülés indult meg, 1733-ban már Hadházon az 50 hajdú család mellett 43, Vámospércsen pedig a 28 hajdú család mellett 22 jövevény családot találunk.

20 A beköltözöttek tekintélyes része nemes volt. 1838-ban, a Hajdúkerület nemesi összeírásakor Hadházon 116, Vámospércsen 28 nemest írtak össze.

91 Később ez a tagolódás a birtokviszonyok alakulásában is megmutatkozott, mind Hadházon, mind Peresen rosszabbul alakultak a birtokviszonyok, mint a többi hajdúvárosban és e tekintetben a nyírségi birtokviszonyokhoz váltak hasonlóvá. A birtokviszonyokról több más feljegyzésen kívül Márton Béla is jó felvilágosítást nyújt. Végeredményében az a gazdasági folyamat ment aztán itt is végbe, mint a Nyírség más részein, Szabolcs megye más helységeiben, hogy Tóth István szavaival éljünk „megindult a kapitalizmus fejlődése az országban, sőt az 1867-es kiegyezés után viszonylagosan meggyorsult. . . rohamosan előrehaladt a földbirtok centralizációja, a falusi társadalomnak a földdel rendelkező kisebbségére és a föld nélküli vagyontalanok óriási többségére való elkülönülése".

22 Hadházon és Peresen inkább a jó középbirtok növekedett, erősödött, kimondott nagybirtok egy sem alakult ki. Talán ennyiben hatott mindezideig a Bocskai-féle hajdútelepítés szociális ereje. Az építkezés szempontjából azonban figyelembe kell vennünk ezt a sajátos gazdasági-társadalmi fejlődést, hiszen ez a többi hajdúvárosétól eltérő gazdaságitársadalmi fejlődés hozta létre azt a fáziseltolódást, ami ennek a területnek, illetőleg ennek a két hajdúvárosnak a népi építkezésében is megmutatkozik. A két homoki hajdúváros lakossága gazdasági-társadalmi-kulturális viszonyaikat tekintve a környező nyíri falvakhoz hasonló. Ezen a fejlődési meneten mitsem változtatott az, hogy közben megváltozott a Nyírség földrajzi képe. A sívó homokot meghódították, a lefolyástalan, szikes tavakat, mocsarakat lacsapolták, jó közlekedést teremtettek, Nyíregyháza személyében megteremtették a táj fejlődőképes központját. Ez az új központ, Nyíregyháza, ugyan egy részt fiatalsága, 17 Márton B. i. m. 36. 18 Uo. 126. 19 Conscriptio 1702. Hajdú-Bihar megyei Levéltár. 20 Conscriptio 1733. Hajdú-Bihar megyei Levéltár. 21 Herpay Gábor: Nemes családok Hajdú vármegyében. (Debrecen, 1926) 30. 22 Tóth István: Földosztó mozgalom Szabolcs megyében 1897—1898 (Budapest, 1963) 9. Vö. Kesztyűs Lajos: Tiszántúli és északi dombvidéki kisgazdák jövedelmi és vagyoni helyzete az 1931—1934. években (Debrecen, 1936) 98. és Uő: Tiszántúli és északi dombosvidéki kisgazdaságok 1935. évi jövedelmezőségi eredményei (Debrecen, 1936) 19. 258