A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból

egyik változata. A matyó m-nál a labdát (mancs) földbe vájt mélyedésbe kell a legényeknek behajítani, amit azonban a mancsőr igyekszik megakadályozni. A matyó m-hoz hasonló gurító tekejáték az abaúji mancsukázás. Erről azonban közelebbi leírásunk nincs. 1767-ből származó feljegyzés szerint a Kiskunságban a m-t a hatóság pálcaütés terhe mellett tiltotta. A mancs 'játékgolyó fából' szláv eredetű szó, amely a játék elterjedése alapján csakis szlovák átvétel lehet. Ama labdával játszott vetélkedő, mérkőző csapatjátékok (pl. kámbázás, kifutó, méta) sorába tartozik. MTSz., NÉrt. 1912 195—196 (Dorner), Ethn. 1937 72 (Bátky), 208 (Tálasi), Herkely 1939 97—98, Lajos é. n. 67—68, Bakos 1953 236, 272, Kniezsa 1955 328. Nemzőtárs. Ha a nőnek törvényes férjétől nem születhet gyermeke akkor a férj n-at hív feleségéhez. A n csak idegen lehet, vér- vagy műrokont (koma) n-nak nem hívnak. A férj a szívességért pálinkával fizet. A gyermeket a férj törvényes leszármazottjának tekintik (Kisalföld, Mezőség). Na! téged is egy pohár pálinkáért csináltak! — szólásunk a n-ra utal. A férjet helyettesítő n-ról tudnak a német, litván, görög, ind joghagyományok is. Fél 1944 29, Thurnwald II 1932 90—91, 137. Szenesház. A szlavóniai magyaroknál, az Ormánságban sz a konyhának használt helyiség neve. A sz-ban a szobát a sz-tól elválasztó falnál a hátsó sarokban 20—30 cm magas sárpadkán (hokü, kemo, padika, szénhely) ég a tűz. Az égő fát a tűzhelyre tapasztott sártéglához (pévaj, févaj,févo),-+ tüzikutyához (pévaj, févaj, tüzzsámoly) támasztják, hogy jobban égjen. A főzést láncon (lázsalánc) lógó vörösrézből készült körteformájú bográcsban (bakrács, bográncs, bokráncs) végzik. A lánctartó rúd neve szelemen, locen-, locin-, lánc- vagy füstfa. — Rostély, — vasláb,-* tűzélesztőcső,-»- sütőharang (puplika), kerek réz és cserép — teps (szahán), lábnélküli és háromlábas -*• serpenyő (cserpenyő, tigany) egészíti még ki a tűzhely felszerelését. Rövidnyelű, kerekfejű lapáttal a tűzhely hamujába a hajdinakenyeret helyezik el. A tűzhely feletti rudakon (locenfa) szárítják a tűzifát, füstölik a deszkára tett túrót. A sz-nak kéménye (-*• akna), mennyezete eredetileg nem volt. A füst az ajtófeletti nyíláson áramlik a szabadba. A sz-ba boglya- vagy asztalformájú sütőkemencét csak újabban építenek. Kenyérsütésre a sütőharang szolgált. A padkaszerű tűzhelyre nyílik a szobában (ház) álló kemence (banya kemince, cikó) vagy kályha (szemös kályha, tácsás kályha) fűtőnyílása. (Ilyen berendezésű konyhák már csak a Dráva-menti horvát falvakban láthatók.) A szlavóniai sz-nak gyakran hátsó ajtaja nyílik a szomszéd udvarra. A háznépe, különösen az öregek a tűzhely körül tuskókon, alacsony félköralakú (háromlábas) kisszékeken ülve töltötték az időt s olyan hosszú hasábfákkal tüzelgettek, hogy azok vége a sz küszöbére ért. Szlavóniában a sz-ban kéri meg a legény apja és 244