A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból

Horvát szenesház (konyha). Drávasztára, Baranya m. keresztapja a leányt, de előbb a tűzhely parazsát szétszórják. Ha a kérők szándékának eleget akarnak tenni, ezt jelképesen azzal adják tudtul, hogy a szétvert parazsat előbb összekotorják. Lakodalom esetén az idősebb asszonyok közös tálból zsámolyra kuporodva a sz-ban esznek. Ezek a társadalmi hagyományok arra utalnak, hogy a sz az ormánsági és szlavóniai lakóház fejlődésének magja, amelyhez hozzáépítették a kemencés, kályhás szobát. Eredetileg tehát egyosztatú, tűzhelyes helyiségben laktak. A sz és a szoba között nincsen ajtó. Mindkét helyiség ajtaja a ház előtti ereszre (-»- pitar)nyílik. A sz jelentése 'tüzes, tűzhelyes' ház. A sz tűzhelyével és annak felszerelésével Somogy, Tolna területén is ismert volt. A sz földrajzi és történeti kapcsolatban áll a szerb—horvát hasonló nyílt tűzhelyes, gyakran egyosztatú lakóházakkal (szerb kuca). Várak és városi házak ismertetése során a sz-at már XVI—

XVII. századi okleveleink is említik. Ezek a tűzhelyes helyiségek azonban mások, mint a sz, noha közelebbi berendezésüket nem ismerjük. A Székelyföldön a szénház különálló kisebb épület, amelyben sütőkemence és főzőtűzhely foglal helyet. -»- Háztípus, Kályha, Kemence. NÉrt. 1911 246 (Garay), 1927 18 (Bátky), 1930 127—129 (Bátky), 1937 196 (Bátky), Ethn. 1936 183—210 (Gunda), 1936 262—268 (Bátky), Magy. Népr. I.

2 159—163, Gunda 1935 87—97, Gunda 1936 29—39. Tirpák. Nyíregyháza szlovák eredetű lakosságát nevezik í-oknak, akik jelentékeny része a város határában a bokortanyákon él. A í-okat Károlyi Ferenc földesúr 1753—1755-ben Szarvasról, Mezőberényből és Békéscsabáról, majd néhány évvel később (1755— 1760) Gömörből, Nógrádból, Zólyomból telepítette be. Míg a harmadik hullám a XVIII. sz. végétől a XX. sz. elejéig tartó lassú beszivárgás volt. Ebben az időszakban felvidéki, kárpátaljai cselédek, idénymunkások, pász« torok, fonó férfiak és asszonyok tele« 245