A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból

vagy azonosságok nem mindig ugyanazokat a gondolatokat és eszméket fejezik ki, de a konvergens eszméknek a formai megnyilatkozásai is eltérhetnek egymástól. Minél elterjedtebb és gyakoribb valamely kultúrjelenség a földön, annál inkább valószínű, hogy megjelenése két vagy több területen, időperiódusban önálló fejlődés következménye. A konvergencia nemcsak a fejlődésben, hanem a visszafejlődésben is jelentkezhet. A magyar néprajzban a к elvével a sárkányok és sárkányölő hősök mythikus történetei során Róheim G. foglalkozott. Ethn. 1911 (Róheim), Róheim 1914 8, Lowie 1912, Luschan 1918, Hultkrantz 1960 53. Közös kemence. A Csallóközben, a Szigetközben, az Ormánságban a falu végén, a kertekben boglyaformájú veszszővázas sálkemencéket építenek, amelyeket 4—6 család közösen használ. A Vasárnapi Újság (1858.40.1.) közlése szerint a Csallóközben a kemence tulajdonosának bért fizetnek azok, akik az ilyen A>ben kenyeret sütnek. A hétfalusi -»- csángóknál akinek nincs sütőkemencéje az valamelyik szomszédnál süti a kenyerét s egy cipót, lepényt fizet a kemence használatáért. Valószínű, hogy к volt az Ecseg pusztai hamvas is, amelyet a pásztorok és más pusztai emberek használtak. Az Ormánságban a k-t magasabb helyre, gyakran cölöpökre építették s árvíz idején csónakkal jártak a kemencéhez kenyeret sütni. „Süt anyád holnap, ha jó idő lesz" — ormánsági szólás a lakóháztól távolabb épült kemencék használatára utal. A k-t itt kukorica és len szárítására, gyümölcsaszalásra is használták. Valószínű, hogy az ormánsági fc-k kenyérsütő rendeltetése másodlagos, mert a kenyeret a konyhában (•* szenes ház) a padkaszerű nyílt tűzhelyen -*• sütőharang alatt sütötték. Az ormánsági fe-khez hasonló kenyérsütő kemencék a Drávántúl és a Balkánon, a Közös kemence a múlt században. Csallóköz. 242