A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból

Ecsedi István Múzeum igazgatójaként tevékeny kekedé«. E. I. mint etnográfus 1911-ben a NÉrt-ben. a debreceni fogatokról írt tanulmányával tűnt fel, amely polémiára késztette Herman 0.-t is. Rendszeres és nagyarányú anyaggyűjtést végzett a Hortobágyon s a Tiszántúl északi területein. Tanulmányutat tett Bulgáriába, Olaszországba, Finnországba, a Közel-Kelet különböző államaiba, Egyiptomba. Alapvető munkát írt a Hortobágyról (A Hortobágy-puszta és élete, Debrecen, 1914) s számos kisebb adatközlő tanulmányban járult hozzá a Hortobágy pásztoréletének, Debrecen néprajzának megismeréséhez. Kutatómunkásságának eredménye Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon(1933), Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (1934), A debreceni és a tiszántúli magyar ember táplálkozása (1935) с monográfiája, valamint több népszerű könyve (Poros országutakon, 1925, Hortobágyi élet230 képek, 1927, A bolgárok földjén, 1929, Utazásom a Szentföldön, 1933). Mindezek forrásértékű leíró jellegű munkák. Különböző hírlapi cikkei, közéleti tevékenysége a néprajz iránti érdeklődést segítették elő. Sőregi 1937 18—54. Fejen való teherhordás. A Dunántúlon vaskori szoborleletek tanúskodnak arról, hogy a/ hazánk földjén már évezredekkel ezelőtt szokásban volt. A XV—

XVI. sz.-i kódexeink is említik. Szent Margit a fejére tett teknőben viszi a betegek számára a húst. A XVII. sz.-i oklevelek adataiból arra következtethetünk, hogy abban az időben igen gyakori volt a cipekedésnek ez a módja. A / a magyarságnál ma két területen ismeretes: a Dunántúlon és Erdély nyugati vidékein (Mezőség, Kalotaszeg, Szilágyság, Aranyosszék), de Erdélyben sokkal inkább eltűnőben van, mint a Dunántúlon. Csak a nők visznek terhet (gyümölcsös és ételes kosár, kisebb zsák, vizes edény) a fejen. A teher alá a fejre rongyból font, kendőből összetekert koszorút (févó, perec, tekercs) helyeznek. A Bakonyban a vászon koszorút belül disznószőrrel tömik ki. A f szép egyenes járást kölcsönöz a nőknek, s befolyásolja a hajviseletet. A teherhordásnak ez a módja több hullámban a Balkán felől került el a magyarokhoz. Feltűnő, hogy a Dunántúlon a magyar és német falvak szomszédságában fekvő szlovák falvak asszonyai idegenkednek az ilyen cipekedéstől. A XX. sz. elején még Zemplén déli részén is szokásban volt a /. Itt valószínű, hogy a XVIII. századi német telepesek honosították meg. A f hazája a Balkán, a mediterrán vidék ahol már a görög-római időkben ismerték. Óegyiptomi szobrok is tanúskodnak nagy múltjáról. Fejen cipelnek terhet Néger-Afrikában is. Gazdag a /néprajzához az ikonográfiái és szobor anyag: 1. pl. Altdorfer Albert (1480— 1538) képeit, az egyiptomi szobrokat.