A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból

jellegzetes területe. Moszynski K. azt írja, hogy a szlávoknál főleg Bulgáriában találunk 6-okat. Néhány XVI. és XVIII. sz.-i feljegyzésből arra következtethetünk, hogy a 6 Lengyelországban is előfordult. Valószínű, hogy a lengyelekhez a 6 Podolia felől jutott el. Zoológiai és állattenyésztési irodalmunkban sok a megokolatlan vélemény a magyar 6 eredetéről. A véleményeket az egyes szerzők minden kritika nélkül veszik át egymástól. így Szalay B. nyomán többen azt írják, hogy 560ban az avarok hozták be hazánk területére (Hankó В., Schandl J.). Megokolatlan Wenzel G.-nak az a felfogása is, hogy a b először a hunok és a magyarok kíséretében került el Európába. Feltűnő, hogy a 6 hazai első csontmaradványai késői időből (XV—

XVII. század) származnak. A b s a hozzá közelálló keraban (maláj 6) az arnitól (indiai vad 6) származik, azonban még nem tisztázott, hogy a 6-t mikor kezdték tenyészteni. A Harappa-műveltség népe (NyugatPakisztán, kb. i. e. 2500) már valószínű tenyésztette. Indiából igen korán (i. e. 2500—2100) elkerülhetett a domesztikált 6 Mezopotámiába is. Van azonban olyan vélemény, hogy Indiából csak i. е. a II. századtól kezdve terjedt el. A korai mezopotámiai 6 ábrázolások kultikus állatok lehetnek, amelyeket még nem domesztikáltak, csak bizonyos mértékben függtek az embertől. Lovassy 1927 257, Fényes 1837—1843 I 170, e. Dorner 1910 149—150, Wenzel 1887 328, VH. I 91—92 (Bökönyi), Nyr. 1965 476— 479 (Gunda), Moszynski 1929 126, Antonius 1922 198, Koppers-Jungblut 1942—1945 647— 666, Zeuner 1963 245—252. Bojtorján. Nyelvünk honfoglalás előtti török eredetű növényneve. Valószínű, hogy eredetileg a medvetalpat (Heracleum sphondylium) jelentette, mint különböző török megfelelője. Ebből a növényből honfoglaló őseink — hasonlóan, mint az altáji törökök, baskírok, zűrjének, vogulok, oroszok, lengyelek, litvánok — savanyú levest, üdítő italt készítettek. Ezt a levest a lengyeleknél barszcz, az oroszoknál borsé néven ismerik. A terminológia átment más levesfélék (vörösrépaleves) megnevezésére is. A lengyel barszcz készítését részletesen ismertette már Lippay J. 1664-ben megjelent kertészeti munkája. Irodalmunk lengyel cibere néven is ismeri. Kelet-Európában és Ázsiában a Heracleum sphondylium helyett a Heracleum sibiricumot is gyűjtik és hasonlóan levesnek készítik. Nyelvünkben ma a b terminológia a laput (Arctium lappa) jelenti, amelynek fiatal leveleit helyenként szintén fogyasztják. A 6-ból főzött 6aríchoz hasonlóan Erdélyben savanyú, üdítő levest (sózsnyalevest) készítenek a különböző vad sóskafélékből. TESz., EM. 1946 67 (Palkó), Lippay 1664 219, Rapaics 1934 67, 70—73, Maurizio 1927 156—157, Manninen 1931 39—40, Vasmer 1953—1958 I 110. Bokortanya. Nyíregyháza •* tirpák lakosságának sajátságos tanyatelepülése. A 6 10—30, gyakran 60—80 házból áll s kisebb falura emlékeztet. Az egyes tanyák a hozzájuk tartozó udvarokkal rendszerint elnyúlt, vagy kör alakú tér körül helyezkednek el. Egyegy ilyen tanyabokrot eredetileg vérrokonok s azok leszármazottai lakták. Erre utal a 6-k neve is (Jeszenszky-, Tomasovszky-, Vrbouszki- stb. bokor). A 6-k úgy alakultak ki, hogy az 1757ben felosztott határba a rokoni kapcsolatban álló családok egymás mellett kapták ki szállásföldjeiket s egymás közelében építették állattartó, jószágnevelő szállásaikat, amelyek idővel egész éven át lakott földművelő-állattenyésztő tanyákká fejlődtek. A szállásokon a XVIII. sz. végén még jórészt nem a tirpák gazdák, hanem felvidéki származású szolgáik laktak. Nyíregyházán a tanya kifejezéssel csak 1829-ben 224