A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból

kulnak ki. A 6-hoz hasonló teherhordó eszközöket a nyugati szlovákoknál (krosna, sragle), a cseheknél (krusne), az Alp esek területén is találunk. A cseheknél a trágyahordásra szolgáló 6-t zeraa-nak (asszony) is nevezik s ezzel kapcsolatban mondják, hogy „add kölcsön az asszonyt trágyát hordok". A 6 Sopron környékére a németek révén került el s német telepesek honosították a meg a Börzsönyben és Beregben is. Debrecen vidékén a kákó talán a -»vákáncsosok alkalmi találmánya. A német telepesek hatása nyilvánvaló a szlovák és cseh 6-k használata esetében is. -*- Tarisznya Bátky 1906 54, Balogh 1936 148, Gunda 1965 a. 102—103, NK. 1956 52—57 (Erdélyi), Baranl954 84—87, Stebler 1903 300, Scheuermeier 1943—1956 I 64. Benga. A szatmári, temesközi, kiskunsági néphitben ,ördög', vagy valamilyen más gonosz szándékú mitologikus lény, aki fejetlen ember, ló, szamár képében jelenik meg. Aki a 6-t megszólítja elveszti az életét. A 6 gyakran kincset őriz, a temetőkben húzódik meg, ahonnan kihallatszik furulyájának hangja. Kereszttel lehet ellene védekezni, mint más gonosz szellemek ellen. Sz at marban Vigyék el a bengek! Megették a bengek! szólás is őrzi a 6 alakját. A beng (tsz. benga) 'ördög, sárkány, gonosz szellem' jelentésű cigány szó, amely a magyar és az európai cigány nyelvjárásokban általánosan ismert. A szatmári cigány néphit szerint a beng elcseréli a kereszteletlen gyermeket, letéríti az útjáról az éjszaka kóborló cigányt, betegséget okoz s megjelenhet bába, bagót adó juhász, óriás, kutya, macska, fejetlen szamár s más alakban. Ez a cigány mithológikus alak nevével együtt a parasztudvarokba bejáratos cigány asszonyok, vályogvetők révén került át a magyar néphitbe. A 6-t a magyarhoz hasonló szólásokban és ördög jelentésben ismeri a román néphit is. Kálmány 1881—1891 II 103, 227, Pallas Lex. (Katona), Ethn. 1968 437 (Balogh), MNy. 1969 215-216 (Gunda). Bivaly (Bos bubalis). A 6 a Dunántúlon és Erdélyben elterjedt háziállat. Az előbbi területen Somogyban, Zalában igavonáshoz tenyésztik. A múlt század első felében még nagyobb számban említik Kemenesaljáról is. Tenyésztésének fő területe azonban Erdély, ahol vonójószág és fejős állat. A keleti székely területeket kivéve jelentős számban fordul elő Kolozsban, Szolnok-Dobokában, Szilágyban, Szebenben, Fogarasban. Az erdélyi szászoknál legtöbb bivaly található a Barcaságon, de onnan észak felé lassan fogy. A románság kezén azonban felhúzódik Máramarosba is. Bielek L. 1837-ben azt írja, hogy ott különösen gyakori, amiről különben 1683-ban a Magyar Simplicissimus is megemlékezik. Tejét, vaját az erdélyi magyarság nagyra értékeli. A bivalytejből a múltban sajtot is készítettek, amire az a történeti feljegyzés utal, hogy amikor Ulászló lengyel király 1412-ben Zsigmond királynál tartózkodott, bivalysajt evésétől betegedett meg. II. Endre István szerb fejedelemnek lovakon és bölényeken kívül szaracén bivalyokat is ajándékozott. A 6 tenyésztésének sajátságos erdélyi és dunántúli elterjedése alátámasztja a bivaly, bivol szó délszláv átvételét s ezzel kapcsolatban azt a véleményt, hogy az állat a Balkán felől került el hozzánk. Erdélyi tenyésztésének múltja és jelentősége mellett szól, hogy a 6-bőr felhasználását gyakran említik a népmesék. Egy hétfalusi ->- csángó mesében a pásztorfiú 6-bőrből csináltat bocskort és ruhát, egy Nagyenyed környéki mesében a hős 6-bőr ülésen ereszkedik le a másvilágba. A 6-bőr feldolgozásának a Balkánon vannak nagy hagyományai, amint a 6 tenyésztésének is a Balkán 223