A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Módy György: A mai Hajdú-Bihar megye területe XIII. századi településtörténetének vázlata

tani. A várszerkezet felbomlása előtt is, de különösen utána birtokokat szereztek vidékünkön olyan nemzetségek, melyek települési központja távol esett. A heves megyei Abák három, a borsodi Örösúr nembeliek szintén három, a Bors-Miskolc nembeliek pedig egy falut birtokoltak. A várszerkezet felbomlása és a királyi magánbirtokok megcsappanása során nem minden település került át a nagybirtok kezére. Sokukban, legalábbis a település egy részén, az idekerült nemzetségek szegényebb tagjai, majd a hajdani harcos várjobbágyok leszármazottai éltek. Itt alakultak ki a XIII. század végére a helyi középnemesség falvai. Természetes, hogy az ilyen települések részein megjelent a nagybirtok is, és később egy részük birtoklástörténeti sorsa összekapcsolódott területünk valamelyik nagybirtokos családjának falvaival. Közel félszáz települést sorolhatunk ide, ezek legalább két időrendi rétegre bomlanak. Többségük már a XI—

XII. században létrejött pl. Szabolcs, Sas, Hat, Csőszi, ősi, Varsány, Besenyő, Parlag, stb. Ezek kisebb részénél gondolnunk kell arra, hogy az első okleveles említés korában már a tatárjárás alatt elpusztult település újramegszállásáról van szó. Jónehány település nyilván csak az 1230-as évekre fejlődött faluvá, — továbbélő prédiumokból, — de a falvak határának több birtokos kezén való osztódásával is pl. Déter, Kórogy, Miséte, Hollós, Bálinttelke, Kengyel stb. A falvak életében a XIII. század végén egy kettős irányú mozgás is megfigyelhető: új települések jelennek meg, mások elsorvadnak illetve felszívódnak a szomszédos faluba. Lássuk most a már említett két idegen eredetű nemzetséget, a Hontpázmányok és a Gutkeledek terjeszkedését. Hont és Pázmány a X. század végén, Gut és Keled pedig Péter idejében voltak a királyi testőrség parancsnokai. A testőrség vezetői közvetlen uruk, a dux megyéiben kapták birtokaikat. így kerültek Biharba és Szabolcsba is. Arra a területre, ahol mint mondottuk az egész megyére kiterjedő birtoklású honfoglaláskori nemzetségről nem tudunk. A többféle etnikai elemből álló kabarság és a székelyek szállásterületei viszont itt is — mint a többi dukátusi megyében — megállapíthatók. A Hontpázmány nemből származók birtokainak egyik központja Bocs, (Bolcshida, Kétbolcs, 1274). A XIII. század végén hét falujukról tudunk. Jóval nagyobb, összefüggő birtoktestet alakítottak ki a Gutkeled nemzetségből származó alágak, majd családok. Gut és Adony (1289 illetve 1293 k.) voltak legelső szállástelepeik. Innen kiindulva a XI — XII. század fordulóján nemcsak Szabolcsban terjeszkedtek, hanem jelenlétükkel a XII. század első éveiben Biharban is számolnunk kell. Adonymonostor (Nyíradony) falvában állott a közös nemzetségi monostor. A XIII. század végén 34 falut birtokolnak, melyeket részben más — korábbi — birtokosoktól szereztek meg vétel vagy csere útján, részben maguk telepítettek. Bizonyos, hogy az általuk létrehozott települések egy része, különösen az egy-két alkalommal szereplők — prédium volt, mely a XIV. században elnéptelenedett. Utoljára, de nem utolsósorban szólunk a Debrecent (1235) birtokló, minden valószínűséggel várjobbágyi eredetű családról, mely éppen e birtoka után nyerte a Debreceni nevet. A XIII. század végén már gótikus székesegyházzal, feltehetően földesúri kastéllyal a környező falvak közül kiemelkedő Debrecen, egy, bizonyosan már X. századi településű faluból — Debrecen — és a mellé települt Szentmihályból és Szentlászlófalvából (mindkettő a tatárjárás előtt már megvolt) nőtt össze a tatárjárás után. A későbbi kiemelkedő szerepet játszó Debreceni család két tagját 1271-ben említik először. 1291—94 között tűnik fel a harmadik rokon, Dózsa. Az ekkor már kereskedő jobbágysággal rendelkező mezőváros egy részét 198