A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Módy György: A mai Hajdú-Bihar megye területe XIII. századi településtörténetének vázlata

régészeti feltárások eddigi elmaradása miatt nem sok eredményünk van. Öt, a bihari, négy, a kolozsi és három a békési várhoz rendelt faluról tudunk. A nagybirtok XII—

XIII. századi településfejlesztő tevékenységéhez tudnunk kell, hogy területünkön hatalmas, összefüggő birtoktesteket elsőnek kialakító két idegen eredetű nemzetség: a Hontpázmányok és a Gutkeledek már I. István illetve Péter uralkodása idején elnyerték itteni legkorábbi birtokaikat is. A nemzetségek, a várszerkezet és a királyi család birtokainak arányát a XII. században nem tudjuk pontosan megállapítani. Bizonyos, hogy a XII— XIII. század fordulóján a települések több mint 1/3-a a foglaló, de méginkább a XI. század végén megadományozott nemzetségek kezén van. Az is megállapítható, hogy a XIII. század végén az egyfalus kisnemesség települései nagyjából arra a területre esnek, ahol korábban a várbirtokok voltak. A világi és egyházi nagybirtok a Berettyóvidékén, a Délnyírségen és a Hortobágyon, illetve az attól keletre húzódó löszhátságon birtokol. Az Akos-nem a Berettyó—Kékkálló vidékén már a X. században bizonyosan megjelent. Birtoklásuk központja, nemzetségi monostoros és temetkező helyük Nyírpályi (Monostorpályi, 1219). A tatárjárás előttről hét falujukról tudunk, majd még hármat szereztek. A biharmegyei Barsa-nembelieknek is volt vidékünkön öt faluja. Korán birtokokat szerzett a később is néhány falus nemzetségnek maradó, Kőrösközből származó Told-nem — XIII. század derekán hat falujuk van — és a Bihar keleti részében nagyobb szerepet játszó Turul-nem. A Dunántúlról származó Gyovád nemzetség egyik ága is már a XI—

XII. század fordulóján megjelent Biharban. Nemzetségi monostoruk és későbbi uradalmi központjuk Gáborján(monostora) (1217), a tatárjárás előtt már két faluval. A nyírségi nemzetségek közül bizonytalan időben, de jóval a tatárjárás előtt megjelent vidékünkön a Balog-Semjén nemzetség, a tatárjárás után három falujuk van. A monostoros Zám a másik nyírségi nemzetség, a Katák kezére került. A forrásokban „kun" vitézeknek nevezett Ohat nemzetsége már I. István korában megtelepedett területünkön. Tisztázatlan még, hogy egészében vagy csak részben volt övék a tatárjárás előtt Ohat (1220) monostorával. A tatárjárás után öt falujukról tudunk. A Gyovádokhoz hasonlóan dunántúli eredetű Zovárd nemzetség is már a XI. században birtokos területünkön. Központjuk Szerep (1200 k.) ahol monostoruk állott. A tatárjárás előtt megszereztek két korábban várbirtokot, s a XIII. század végére újabb hat falut. Az ugyancsak Dunántúlról elszármazott Sártványvecse nembeli családok is birtokokat szereztek már a XIII. század első felében vidékünkön. Hosszabb rövidebb ideig birtokoltak kilenc faluban, illetve prédiumon. A békési részen a XII. század közepén élt francia származású Smaragd ispántól származó nemzetségnek volt két faluja. I. István korában megjelennek az első egyházi birtokok területünkön is. Artánd (Rikacsi, 1075) a garamszentbenedeki apátságé volt, de 1214-ben földje, szolgáló népei voltak itt a leleszi prépostságnak is. Az egri püspöki egyház legkorábbi birtokai között találunk területünkről három falut, a szászdi apátság birtokában pedig ötöt. A tordai apátságnak, a leleszi prépostságnak és a váracü püspökségnek egy-egy faluja volt. Bizonyos, hogy sok, területünkre eső települést már a XI. szazad vége és a tatárjárás között megültek, de okleveles említésük legtöbbször jóval későbbi. Ezek legnagyobb része várispánsági falu volt, nyolc települést tudunk ide beosz197