A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Módy György: A mai Hajdú-Bihar megye területe XIII. századi településtörténetének vázlata

Módy György A mai Hajdú-Bihar megye területe XIII. századi településtörténetének vázlata Hajdú-Bihar megye területén a középkorban három vármegye; Bihar, Szabolcs (Nyír) és Békés osztoztak. A korai Árpád-kori településekre vonatkozóan alig van okleveles adatunk. A XIII. század első felének települési viszonyaira a Váradi Regestrumból kapunk fontos értesüléseket. Ezeket más, korai okleveles említésekkel kiegészítve területünkön közvetlenül a tatárjárás előtt ötvenöt faluról tudunk. Ehhez kell hozzá számítanunk a régészeti kutatásokkal és megfigyelésekkel korai települési egységeknek — tartós szállások, állandósuló faluhelyek — felismert 84 helyet. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy sok — oklevelesen először a tatárjárás után, vagy éppen csak a XIV. század elején datált —• falu pl. Darvas, Pocsaj, Derecske, a helynévelemzés alapján is bizonyára megtelepedeti már a XI. században, de legalábbis a XI1. század második felében, akkor vidékünkön a tatárjárás előtt az országos sűrűségnek megfelelő településhálózatot találunk, mintegy kétésfélszáz kisebb-nagyobb településsel. Egyházas és egyháztalan falvakkal (terra, villla, possesio) és a XI—

XII. század fordulóján létrejött prédiumokkal. Az utóbbi, rabszolga-szolga népességgel telepített földesúri mezőgazdasági üzemeknek a magyar falurendszer kialakításában betöltött szerepére Szabó István kutatásai derítettek fényt. Jelentőségük utóbb, a XIII. században is nagy, de többségük már a XII. század végén felszívódott a környék nagyobb településeibe. Kisebb részük faluvá lett (villa). A prédiumok egy része ugyanis — elsősorban azok, melyeken templom is állott — kezdettől fogva hordozta a faluvá fejlődés csíráit. A kora Árpád-kori településhálózat kialakításában területünkön is ugyanaz a három tényező működött, mint az ország más részein: a nemzetségi birtokrendszer, a királyi vár-ispánság és a nagybirtok. E három tényező egymás utáni jelentkezését, de egymás melletti hatását vizsgálva először is ki kell emelnünk, hogy vidékünk majdnem teljesen a bihari dukátushoz tartozott. Györffy György kutatásaiból tudjuk, hogy a dukátusi megyékben — így Biharban és Szabolcsban is — a későbbi vármegye egész területét megszálló honfoglaláskori nemzetségeknek nincs bizonyítható nyoma. Békés vármegye viszonya a dukátushoz még nem teljesen tisztázott. Kétséget kizáróan csak egy honfoglaláskori nemzetsége van, a Csolt-nem. A bihari tájon viszont korán megjelentek az Ákos-, a Barsa nemek, majd a Turul, a Told nemzetség és a Gyovad nemzetség, Szabolcsban a Balog-Semjén, a Kata nemek és Ohat „kun" vitéz, nemzetsége, Békésben pedig a Zovárd, Sártványvecse és Smaragd nemzetségek. A várbirtokok kutatásában — ugyanúgy mint a nemzetségi központok feltárásában — területünket illetően az okleveles anyag hiányossága és a tervszerű 196