A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon

rétien rendű (bizánci?) monostor egy tornya.

129 Rendkívül fontos lenne feltárni a mai Magyarhomorog (Bihar m.) határában levő Tóti templomát. A déli szláv lakosságú falunak a XIII. században Szt. Demeter tiszteletére szentelt kő temploma volt. Ásatása tisztázhatna számos problémát, elsősorban pedig azt, hogy bizánci kereszténységünk építészeti emlékei ugyanolyan mércével mérendőek-e, mint a birodalom más területein talált emlékek. Bihar megye ÉNY-i határához közel fekszik a már Szabolcsban levő Szentdemeter. Fennmaradt régészeti emlékeink már nem utalnak keleti kereszténységre (a korpusz a nyugati egyház szertartásainak jellegzetes megfogalmazású tartozéka). Hort egyházát (szintén Szt. Demeter tiszteletére szentelve) nem ismerjük. Kissé távolabb a Tisza mentén Ohat, Tiszadada (Szt. György), Büd, Csobaj, Tiszalök, és Csegeszentmiklós (Szt. Miklós) egy lazább csoportot alkotnak. Hogy ezek a patrociniumok egyben bizánci keresztény lakosokat is feltételeznek, mutatják a vidékről származó ereklyetartó keresztek is (Tiszaeszlár— Sinkahegy,

130 Tiszabura,

131 Nyírkarász,

132

, Tiszalök

133

.). Külön tanulmányt igényel Erdély X—

XIII. századi keleti keresztény lakosságának kutatása. Az ortodox román lakosság megjelenése azonban a kutatási szempontok kibővítését és a kutatandó kérdés leszűkítését is igényli. Dél-Magyarország keleti keresztény lakosságára nem is szükséges a bizánci szentek tiszteletének elterjedéséből következtetnünk. Bár Gyóni kutatásait a Temes vidéki központokról Györffy és újabban Moravcsik sem teszi magáévá, Gelzer, Fehér Géza, Györffy és Moravcsik munkásságából is az derül ki, hogy e területen komoly központjai is voltak a keleti egyháznak.

134 Kutatásaik eredményei megerősítik saját munkánkat, azt, hogy a keleti egyház szentjeinek elterjedése szoros kapcsolatban van magával a keleti egyházzal. Eddigi eredményeinket összegezve a következőket állapíthatjuk meg. A Szabolcs megyei Szentdemeter falu feltárt templomának alaprajzi sajátossága és a templom védőszentjének vizsgálata során arra a megállapításra jutottunk, hogy a templom építése idején lakói a keleti kereszténységhez tartozhattak. A XIII. század második felében azonban már biztosan a római egyház szokásait követték, erre utal a limogesi zománc árut utánzó korpusz. Művészettörténeti kutatásunk bizánci emlékeinkkel kapcsolatosan nagyon szkeptikus álláspontot foglal el. Entz Géza szerint „a történeti összefüggések.. . lehetővé tennék a közvetlen bizánci hatás feltételezését, a megmaradt kevés műalkotás viszont az ellenkezőjéről tanúskodik."

135 Ez indította arra a megállapításra, hogy a bizánci jellegű építészeti faragványok teljes hiánya mellett a falfestészetben felbukkanó nyomok (Veszprém, Pécsvárad, Feldebrő) italo—bizánci hatásúak — azaz itt sem kutatható ki közvetlen bizánci hatás.

136 A magunk részéről arra a meggondolásra jutottunk, hogy számolni kell azzal a lehetőséggel 129 Mesterházy K., Bizánci keresztény nyomok Berettyóújfalu határában. Arch. Ért. 96 (1969) 91—98. 130 Jósa A., Arch. Ért. 34 (1914) 173—75. 131 Gerevich Т., Magyarországi románkori emlékei. Bp. 1938. 200. 132 Jósa A., Arch .Ért. 12 (1892) 171. 133 Közületien lelet a MNM-ban. Méri I., Arch. Ért. 79 (1952) 56. 134 Geher, ff., Byz. Zeitschr. 1 (1892) 257.; 2 (1893) 43.; Fehér G., Száz. 61—62 (1927—28) 11.; Gyóni M., MNy 42 (1946) 43—49.; Moravcsik Gy., Szent István Emlékkönyv I (Bp. 1938) 389—422.; Ua., Bizánc és a magyarság (Bp. 1953) 50—55.; Györffy Gy., MTAK. II (1952) 325— 62.; III (1953) 69—104.; Ua. StuSl 5 (1959),; Székely Gy., Acta Hist. 13 (1967) 291—310. 135 Entz G., Művészettörténeti Ért. 16 (1967) 241. 136 Uo. 249. 175