A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon

17. kép. A szekszárdi apátsági templom alaprajza Annak ellenére, hogy tudjuk, a szekszárdi apátság bencések számára készült, a Vazul fiak és magának Vazulnak a bizánci és szláv kapcsolatai ezt az elképzelést erősítik.

127 Az elterjedési térkép következő csomópontjai már inkább a Tiszántúlon, Szabolcsban, Biharban és a Tisza alsó folyása mentén vannak. Nem foglalkoztunk a Gömör megyei helyekkel és a nyugati Felvidék területével. Közülük a Gömör megyei tömb határozott egységnek fogható fel, míg a Dunától É-ra levő terület jellegére megegyezik a Dunántúl ENy-i részével. További vizsgálatot igényel Eger vidéke és Heves megye. Egerben a korai bizánci térítésnek több keleti patrocinium a bizonyítéka. A közelében levő Feldebrő, melynek valószínűleg Szt. György volt a patrociniuma,

128 szintén e mellett szól. Bihar megyében azt látjuk, hogy sűrűsödés van a herpályi uradalom környezetében (ma nagyobb részt Berettyóújfalu határa), Ugra monostora közelében és a megye ÉK-i részén: a számos Tóti (telepített D-i szlávok) és itt elő régi szláv lakosságra utaló helynév (Csatár, Szeben, Zomlin, Marót, Tárcsa, stb.) alapján gondolhatunk nagyobb keleti liturgiát követő lakosságra. A herpályi uradalom területén Szt. Demeter, Szentkozmadamján nevű helyeket találunk, Berettyóújfaluban Szt. Miklós tiszteletére szentelt templom lehetett, szomszédságában Rét-és Mezőszentmiklós nevű falvak álltak. Újfalu határában Andaházapusztán feltártunk 1963-ban egy XII. szd. elejére keltezhető templomot, melynek alaprajzi sajátosságait a bizánci liturgia által előírt felosztással magyarázhatjuk. Lehetséges, hogy ez volt a Bihar megyei Szentdemeter falu temploma. Az uradalom XII. századi központja Herpály volt, ahol ma is áll a három hajós isme127 Györffy Gy., egy krónikahely magyarázatához. Tört Szemle 1966. 26—34.; ifj. Horváth J. Székesfehérvár korai történetének néhány kérdése az írásos források alapján. Székesfehérvár Évszázadai. I. 1967. 101—113.; Vajay Sz., Géza nagyfejedelem és családja. Székesfehérvár Évszázadai I. 78.; Hansmartin Decker-Hauff., A legkorábbi magyar-binzáci házassági kapcsolatok. Száz. 81 (1947) 95.; Gerics J., Tört Szemle 1966.1—23. 128 Entz G., A középkori Magyarország falfestészetének bizánci kapcsolatairól. Művészettörténeti Ért. 16 (1957) 242. 174