A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon

keresztek előfordulásának teljes hiányát nem vehetjük bizonyító tényezőnek.

109 A Veszprém körüli kis tömb minden valószínűség szerint kettős eredetű. Egyrészt a H. Gyürki K. által feltárt veszprémi kápolna történeti hátteréhez kapcsolódik a bizánci kereszténység szentjeinek tisztelete,

110 másrészt pedig a veszprémvölgyi kolostorhoz. Nyilvánvaló, hogy e területen jelentősebb tömegű keleti kereszténységhez tartozó magyar lakossággal kell számolnunk, erre mutatnak a helynevek, a X—

XI. századi temetőkből előkerült bizánci keresztek, és más veszprém környéki bizánci leletek.

111 Amennyiben szláv lakossághoz is kapcsolódnának ezek a patrociniumok, arra vonatkozóan a halimbai ásatások is felvilágosítást adnak. Itt ugyanis a temető korai fázisában kifejezetten déli szláv jellegű ékszereket találtak, a temetkezési szokások is délszláv területek felé mutattak kapcsolatot.

112 Halimba neve is szláv, közvetlenül mellette van Padrag község, melyről viszont tudjuk, hogy I. István adományozta a veszprémvölgyi apácáknak. Padrag neve szláv személynévből származik,

114 így valószínűleg a X. században meglevő helység. Lakói között nyilván délszlávok voltak, Halimba példája erre utal. É-dunántúli adataink megítélése nehezebb. Nem találunk ugyanis egységesnek látszó, zárt tömböket. Kniezsa térképére vetítve őket, a fedések csak esetlegesek. Másrészt figyelemre méltó az is, hogy a Bakony hegység E-i oldala bizonyos fokig választó vonalat képez E és D-Dunántúl között. Ez a választóvonal azonban csak a gyűjtés teljesebb elvégzése és a gyűjtőterület kibővítése (a Dunától É-ra levő részek bekapcsolása) után válik igazán szemléletessé. Mindezek arra is utalhatnak, hogy az E-dunántúli egyházak nagy része már alapításától a Ny-i keresztény körhöz tartozott. A Dunántúlhoz kapcsolódóan Kalocsa vidékével is foglalkoznunk kell. Kalocsa azon az adatszegény határvonalon helyzekedik el, amely elválasztja a Fejér és Baranya megyei csoportokat. Környezetében két Szentgyörgy van (Duna- és Orbánszentgyörgy) és egy Szentdemeter. De Kalocsától D-re kezdődik a Duna mentén a X—

XI. sz-i szláv lakosságra utaló helynévi anyag.

115 Bónis György úgy véli, hogy Kalocsa szláv földvár lehetett korábban,

116 s a bihari központhoz hasonlóan a térítés lett volna fő feladata, ez indokolta volna azt, hogy István király érseki rangra emelje.

117 A kalocsai egyházmegyének két központja volt: Kalocsa és Bács. Sokáig úgy gondolták, hogy létezett külön egy bácsi és egy kalocsai egyházmegye. A valóságban ez mindig egy egyházmegye volt két székhellyel.

118 Kalocsa elsőbbsége 109 B. Oberschall M., i. m. 238. 110 H. Gyürky K., Acta Arch. Hung. 15 (1965) 366—370.; Moravcsik Gy., Bizánc és a magyarság. 58—59. 111 B. Oberschall M., i. m. 231.; Moravcsik Gy., Bizánc . . . 103.; Gyulafirátót, Öskü, Hajmáskér, Szentkirályszabadja stb. Па В.—Kovacsics M., Veszprém megye helytörténeti lexikona (Bp. 1964) 193, 307, 195, 361. 112 Török Gy., Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. AH XXXIX (1962) 14., IX—XIII. t. 113 IIa В.—Kovacsics M., i. m. 196—197. 114 Melich J., A honfoglaláskori Magyarország (Bp. 1925) 400. 115 Lásd Kniezsa elterjedési térképét. 116 Bónis Gy., István király (Bp. 1956) 126. Vékony Gábor szíves szóbeli közléséből tudom, hogy terepjárással valóban sikerült egy ismeretlen korú földvárat találnia. 117 Lásd pécsváradi alapítólevél: Karácsonyi J., Szt. István király oklevelei és a Szilveszterbulla. ; Mon. Vat. Hung. 1/4. 580. 118 Városy Gy. munkáját idézi Karácsonyi J., Száz. 26 (1892) 38.; Balanyi Gy., Szent István Emlékkönyv I. 348. 172