A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon

Mivel a területről szláv népességet még helynévi anyagban sem sikerült kimutatni,

103 nyilvánvaló, hogy az itteni bizánci kereszténységre utaló adatok csakis a magyarsághoz kapcsolhatók. A következő nagyobb csoportot Baranya megyében figyelhetjük meg. Ehhez kapcsolódik a Baranya, Somogy és Tolna m. határán levő csoport, a Balaton déli oldalán levő és a nagy Zala és D-Vas megyei csoport. A Baranya megyei csoportnak nincs olyan határozott központja, mint a Fejér megyeinek. A Szt. Demeter patrónusú egyházak, a szávaszentdemeteri és veszprémvölgyi kolostor birtokai alkotják az itteni helységek vázát, ami nyilván utal arra, hogy a keleti egyház szentjeinek tisztelete és a vizsgált templomi titulusok szoros kapcsolatban vannak egymással. Bizánci ereklyetartó kereszteket Pécsről és környékéről is ismerünk.

104 Hogy ez a bizánci kereszténységnek meglétére utaló néhány nyom kapcsolatban van-e a Pécs környéki IX. századi kereszténységgel, azt adatok híjával nehéz lenne bizonyítani, bár nincs kizárva. Még bizonyos fokig ehhez a tömbhöz tartozik a Somogy megye K-i határán levő csoport, de érdekes vonása e résznek már, hogy alig találunk benne Szt. Demeter titulusú egyházat. Ugyanakkor a Szt. Kozma és Dámján tiszteletére szentelt egyházak száma Ny felé növekszik. Legsűrűbbek a falvak a Zala folyása mentén, Nagykanizsa vidékén és D-Vasban. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, van e kapcsolat a keleti kereszténység szentjeinek nagy gyakorisága és Pribina és más duxok, birtokosok földjének IX—

X. századi szláv lakossága között. A Conversióból tudjuk, hogy e területre a salzburgi püspökség tartott igényt. Azt is megtudjuk, hogy számos templomot szenteltek fel Pribina és mások birtokán. Ezek között azonban egy sincs Szt. György, Szt. Miklós vagy Szt. Kozma és Dámján, stb. tiszteletére avatva, sőt jellegzetesen Ny-i szenteket találunk köztük (Szt. Adorján, Szt. Lőrinc, Szt. Margaréta, Szt. Pál, stb.). A templomos helyek legnagyobb része szintén nem szláv jellegű, hanem bajor—salzburgi területen gyakori személynevekből és az ó-felnémet „kiricha" szóra visszamenő „chirichum" hozzáadásával képzett bajor helynév.

105 Pribina szláv kísérete részben a vele együtt elmenekült nyitravidéki szláv vezetőkből került ki. Egyes nevek azonban D-i szláv környezetben is előfordulnak.

106 Az a néptömeg azonban, amelyre Pribinát a frankok ráültették, semmiképpen sem morva—szláv jellegű. Bár kétségtelen hitelű adatunk e lakosságra nézve nincs, legvalószínűbb e népesség D-i szláv jellege.

107 Ha a Kniezsa István által elkészített térképre vetítjük a mai adatainkat, akkor Vas, Zala, Somogy és bizonyos fokig Baranya megye területén majdnem teljes fedést tapasztalunk. Kérdéses ugyan, hogy nem írható-e ez az elterjedés a X—

XIII századi szláv telepítések számlájára,

108 mégis úgy látszik, hogy a keleti egyház szentjeinek elterjedését zömében a terület D-i szláv lakosságához kapcsolhatjuk. E kérdés még beható vizsgálatot igényel a továbbiakban. Felvetődik az a kérdés is, hogy a magyarok mellett miért csak a szláv lakosság keleti kereszténysége szívódott fel teljes egészében a Kárpát-medencében. Előbbi kérdésünk megválaszolását az is nehezíti, hogy ezen a területen X—

XI. századi temetők feltárására még törekvés sem mutatkozik. Szórványos leleteink is alig vannak. így a bizánci 103 Kniezsa I., Szent István Emlékkönyv II. elterjedési térkép. 104 B. Ober schall M., i. m. 246. 105 Györffy Gy., A magyarok elődeiről és a honfoglalásról (Bp. 1958) 156—57.; Kos, M., Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Ljubjana 1936. 89. 106 Kos. M., i. m. 85. 107 Kniezsa I., Szent István Emlékkönyv II. 437. 108 Uo. 429—430. 171