A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

Alae: Korábbi állomáshely: 1. I Asturum MI 99. 2. I Hispanorum ?, DI 129. 3. I Claud. Gall. Capitoniana MI 105. Cohortes: Korábbi állomáshely: 1. I Fl. Commagenorum MI 105. 2. I Brac(ar)aug(ustanorum) MI 99. 3. I Tyriorum sag. MI 99. 4. Ill Gallorum MI, DI 129. 5. I Aug. Nervia Pacensis Britt. (mill.) ? 6. I Hispanorum veterana MI 99., DI 129. 7. II Fl. Numidarum ?, DI 129. 8. II Fl. Bessorum MI 105., DI 129. 9. II Gallorum MI 105. numerus equitum Illyricorum ?, DI 129. A csapattörténeti tanulságokat В. Gerov

122 nyomán összegezhetjük. A diplomán feltüntetett alakulatok többsége valószínűleg már Traianus alatt az Oltlimesen ill. Olténia keleti körzeteiben állott, ezek a csapatok adták a 118/119-ben önálló tartománnyá szervezett dél-kelet dáciai területek — Dacia inferior — hadseregének magvát, a többi auxilia feltehetően a 117—118. évi háborúk kapcsán vagy röviddel a harcok lezárulása után — a provincia kialakítása idején — került ide. Már másutt rámutattunk, hogy a Palamarcia-i bronz okmány kiadását esetleg bizonyos katonai akciók előzték meg Dacia keleti határain. Talán ezekkel az eseményekkel hozható összefüggésbe a szintén 140-re datált tábor-felirat Praetorium-ból (Rakovi^a—Copaceni), amely a numerus burgariorum et veredariorum építkezését örökítette meg.

123 Mint ismeretes, a 140-es évek első felében ismét háborús feszültség figyelhető meg Dacia északi és keleti határszakaszain.

124 Úgy tűnik, a Palamarcia-i — és a Grojdibod-i — diploma militaria csapatlistái lehetőséget nyújtanak néhány következtetés levonására a felsorolt alakulatok táborhelyeivel kapcsolatban. Elsősorban a 140-ben kiadott okmányt kell megvizsgálnunk, minthogy a cohorsok elrendezése itt nem a korábban jellemző „numerikus" elv szerint történt, ill. a sorszámok szerinti felsorolás elvét nem következetesen alkalmazták. A lista kétségkívül két különálló részre tagolódik: az elsőben négy, a másodikban öt csapat neve kapott helyet, a felsorolás azután az egyes csoportokon belül a sorszámok szerint halad. E sajátos elrendezés talán azzal magyarázható, hogy a Palamarcia-i diploma a cohorsokat limes-szakaszok vagy „katonai körzetek" szerint csoportosította.

125 Az eddig előkerült kőfeliratok és téglabélyegek alapján úgy látszik, hogy a felsorolás délről észak felé halad, s hogy a két „frontszakasz" határa Pons Aluti (Ionestii Govorii) és Buridava (Stolniceni) között vonható meg. Ezek után az is feltételezhető, hogy az alak sorrendjében szintén a topográfiai elv tükröződik, mivel az ala I Asturum a 2. század közepén az Olt felső folyása mentén, a másik két alakulat pedig a „déli katonai körzetben" lokalizálható. A különbség a cohors-listával szemben az, hogy a felsorolás itt észak-déli irányú. — A Grojdibod-i diplomával kapcsolatban 122 B. Gerov, i. m. 123 D. 9180. 124 Ld. fentebb: 71 jegyzet. 125 Vö. J. Fitz, Acta Ant. Hung. 7 (1959) 441 sk; A. Mócsy, i. m. 617 sk. 127