A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

felvethető, hogy 129. március 22-én az „északi limes-szakasz" cohorsaiból és a „déli körzet" lovasalakulataiból foganatosítottak honesta missio-t, ami arra utalhat, hogy a feltételezett hadi események a Pons Aluti és Kissink (Cincsor) közötti határokon zajlottak le. Végül megkísérelhetjük a két diplomáról, valamint a kőfeliratokról ismert csapatok frontszakaszok szerinti elhelyezését. D. Tudor

126 a limes Alutanus olténiai vonalán három határkörzetet különböztetett meg: az Islaz-tól Acidaváig (Enosesti), az innen Castra Traiani-ig (Simbotin) és az ettől a Kárpátokig terjedő limes-szakaszokat. A Palamarcia-i diploma adatai alapján fentebb némileg eltérő következtetésekre jutottunk, bár az olténiai határvédelem három katonai körzetre való tagolása továbbra is elfogadhatónak látszik. Lehetséges ui., hogy a cohorsok elrendezése nyomán feltételezett „déli limes-szakasz" — figyelembe véve a 2. és 3. helyen említett alak, valamint a numerus equitum Illyricorum feltételezhető táborhelyét — két „katonai körzetre" bontható: 1. Islaz—Romula: alae I Hispanorum, I Claud. Gall. Capit. numerus equitum Illyr. 2. Romula—

Pons Aluti: cohortes I FI. Commag., I Brac. — aug., I Tyrior., III Gallor. 3. Buridava-: ala I Asturum, cohortes I Aug. Nerv. Рас. Brittonum(mill.), I Hisp. vet., II Fl. Numid., II Fl. Bessorum, II Gallor, numeri Surorum sag., burg, et vered. Ez utóbbi frontszakasz tehát magába foglalta az Olt kevésbé megszállt felső folyásának vidékét is. Jóllehet a 160-as évekből egyedül Dacia Porolissensis auxiliaris hadseregével kapcsolatban ismerünk katonai diplomát, joggal feltételezhető, hogy Antoninus Pius utolsó évei és a markomann háborúk közötti időszakban a másik két dáciai tartomány exercitusainak összetétele sem változott lényeges mértékben.

127 Rendkívül fontos változtatásokat foganatosítottak ezzel szemben a dáciai provinciák szervezetében és hadrendjében a 160-as évek 2. felében, 166/167 körül — szoros összefüggésben az egyre súlyosabbá váló katonai helyzettel.

128 De még ezt megelőzően, 162-ben valószínűleg Dáciából is erős különítményeket vezényeltek el Lucius Verus parthus hadjáratába, H.—G. Pflaum

129 szerint az Apulumból ismert C. Iulius Corinthianus „Sonderkommando"-ja ezekkel az eseményekkel hozható kapcsolatba.

130 CIL III 1193-D. 2746. — tribun, coh. I Britt. item vexil. Dacor. Parthic.

131 —. A dunai határokról keletre ment csapatok legkorábban 166 2. felében, ill. 166/167-ben tértek vissza állomáshelyeikre132 ezt követően került sor az újabb átszervezésre, melynek kapcsán Dacia védelmét jelentősen megerősítették,

133 hadrendjét kiterjedt határszakaszokon átalakí126 D. Tudor, i. m. 258 sk. 127 Vö. fentebb a 158/159-re és 164-re datált — Dacia Porolissensis segédcsapatai számára kiadott — diplomata adatait. 128 Ld. Ballá L., i. m. 146 sk. 129 H.—G. Pflaum, i. m. 492. 130 Vö. R. Saxer, i. m. 35, 65. sz. 131 A különítmény nevének feloldása kérdéses; R. Saxer, i. m.: vexil(lationum) Dacor(um) Parthic(arum), másképp: Ballá L., Acta Class. Debr. 5 (1969) 134. 132 E. Ritterling, i. m. 1301. 133.A legio V Macedonica áthelyezéséről: E. Ritterling, 1301 sk, 1578.; Ballá L., ebben a kötetben : 000 további irodalommal. 128