A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

tern or even the Danube front. Only the necessary points on the roads, mountain passes and river valleys leading into the center of the province were blocked by fortified camps. Within the province they established protective zones around le gionary camps (Apulum) and thus contrary to the other provinces defense was multizoned and arranged in depth."

50 Nem utolsó sorban a védelmi rendszer kialakítása körüli problémák játszhattak közre abban, hogy Dácia superior első helytartója, Sex. Iulius Severus

51 szokatlanul hosszú ideig — 119/120— 126/127 — töltötte be tisztségét, s az itt felmerülő nehézségekkel hozható összefüggésbe Dacia Porolissensis 120/133-ra tehető megszervezése is a provincia északi területein. 1. Dacia superior auxiliaris hadserege részint a már korábban itt állomásozott segédcsapatokból, részint a Hadrianus és Antoninus Pius uralkodása idején idevezényelt alakulatokból tevődött össze. Valószínű, hogy a Dacia Po rolissensis és Dacia superior exercitusainak kötelékében, a 130-as, 140-es és 150-es években kimutatható ,,új" csapattestek többsége még a 117—118 évi szarmata háborúk, ill. a 118/119 évi átszervezések kapcsán kerül ide.

52 Ha így volt, Dacia superior auxiliaris védereje Hadrianus első éveiben mintegy 6 alából és 22 cohorsból (-)- pedites singulares) állott, tehát kb. 19 000 főt tett ki (-J- Palmyreni sagittarii), a legio XIII gemina legénységével együtt pedig kb. 25 000 gyalogosból és lovasból állt a provincia exercitusa. Ez a hadsereg legalább akkora vagy még jelentősebb erőt képviselt, mint a traianusi Dacia védereje 110/117-ben. Hadrianus ezek szerint a 110 utáni traianusi hadsereghez képest nem csökkentette, de inkább növelte Dáciai védelmi erejét, s csak a megszálló sereg összetételén változtatott, amennyiben a segédcsapatok szerepe számottevően megnövekedett.

53 A Hadrianus-korból Dacia superior auxiliaris hadseregével kapcsolatban jelenleg nem ismerünk részletes csapatlistát fenntartó bronz okmányt. A 120. június 29-én

54 ill. 126. január 13-án vagy február 12-én

55 kibocsátott dokumentumokat kizárólag a Palmyreni sagittarii számára adták ki: — Hadrianus — Palmyrenis sagittariis qui sunt in Dacia superiore sub Iulio Severe civitatem dedit —. Ezek az okmányok nem tekinthetők a szó szoros értelmében vett katonai diplomáknak; a numerusok katonái általában nem részesültek olyan privilégiumokban, mint az auxiliarisok, a Dacia superior hadseregéhez tartozó palmyrai íjászok különös császári kedvezés révén nyerték el még szolgálatuk alatt a civitást.

56 Bár feltételezhető, hogy Hadrianus rendeletének közvetlen hátterét konkrét hadi események (így a 117—119. évi mozgalmas időszak katonai akciói) képezték,

57 a polgárjog adományozás talán mégis elsősorban arra a sajátos szerepre vet fényt, melyet a numeri Dacia határvédelmében játszottak. H. Callies

58 mutatta ki, hogy ezeket az irreguláris alakulatokat főként erősen tagolt terepen, nehezen áttekinthető határszakaszok, utak, átkelő helyek ellenőrzésére alkal50 J. Fitz, Acta Arch. Hung. 14 (1962) 27 sk. 51 Ld. fentebb: 45. jegyzet. 52 V.o. С Daicoviciu—D. Protase, i. m. (5. jegyzet). 53 V.o. R. Syme, JRS 52 (1962) 88 sk. 54 CIL XVI 68; AE 1958. 30. = 1959. 31 — Porolissumból és Alsó-Kosályról (Cäsei). Ld. még fentebb: 43. jegyzet. 55 C. Daicoviciu—L. Groza, AMN 2 (1965) 135 skk, Tibiscumból. 56 V.o. Я. Callies, 45. BRGK 1964. (1965) 195 skk. 57 V.o. Arch. Ért. 92 (1965) 143. 5 ff. Callies, i. m. 205—210., kül. 209 sk. 117