A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

parancsnoksága alá helyezték.

41 A 118/119. évi átszervezés lényege tehát egy új tartomány: Alsó-Dácia létrehozása volt, s nem — amint korábban gondolták — Dácia „kettéosztása". Azonban az új elrendezés sem bizonyult sokáig megfelelőnek: a szamosújvári (Gherla) diploma tanúsága szerint feltehetően 120 és 133. között Dacia superior északi területét önálló procaturatori tartománnyá szervezték: ez a Dacia Porolissensis nevet kapta.

42 A hadrianusi átszervezések időpontjával kapcsolatban az azonos szövegű alsó-kosályi (Cäsei) és porolissumi, valamint az említett szamosújvári (Gherla) diplomák nyújtanak adatokat. 120. június 29-én Dacia superior és Dacia inferior fennállt,

43 ez tehát a két tartomány kialakításának terminus ante quem-je: a valószínű terminus post quem 118 tavasza, koranyara, amikor Hadrianus az Al-Dunánál időzött, s Q. Március Turbo-t Dacia és Pannónia inferior összevont hadseregeinek parancsnokságával bízta meg.

44 Mivel feltehető, hogy Dacia superior első praetori helytartója 119-ben már hivatalában volt,

45 az átszervezést leginkább erre az évre tehetjük. Dacia superior D. Protase

i& szerint Felső-Dacia a korábbi consularis tartomány területeit foglalta magába: Erdély központi részeit, valamint a Bánát Traianus alatt megszállt körzeteit: Olténia ettől kezdve egészében Dácia inferiorhoz tartozott a limes Alutanus-szal. Mindazonáltal legalábbis Nyugat-Olténia szervezeti hovatartozása 119 és Marcus első évei között kérdésesnek látszik: az innen ismert feliratok inkább a Moesia superior-hoz való tartozásra utalnak.

47 Miután a legio IIII Flavia 118/119-ben Singidunum-ba távozott,

48 egészen a markomann háborúk kezdetéig egyetlen legio állomásozott a dáciai térségben: a legio XIII gemina, amely a központi fekvésű apulumi tábort tartotta megszállva.

49 Dacia superior legátusa innen irányította a provincia katonai védelmét, a határok ellenőrzése minden szakaszon auxiliákra és numerusokra hárult, a legio XIII gemina fő feladata a provincia központi területeinek biztosítása volt, s mint „mozgósereg" a helytartó állandó tartalékát к épezte. A hadrianusi átszervezések fontos lépést jelentettek Dacia superior sajátos, mélységben tagozott védelmi rendszerének kialakulásában: „Except for the lower course of the Olt its boundary was not protected by rivers but by the Carpathian Mountain Range. Around the province we cannot speak about a well-constructed frontier line in the sense in which the term is used for the wes41 Ld. A. Stein, Die Reichsbeamten von. Dazien. Diss Pann I, 12. (Bp. 1944) 14—19.; R. Syme, JRS 52 (1962) 88.; M. Macrea, Dacia NS 11 (1967) 132 skk; B. Gerov, i. m. (11. jegyzet); D. Tudor, OR

3

, 164 skk. 42 C. Daicoviciu

—D. Protase, i. т.; M. Macrea, Dacia NS 8 (1964) 145 skk. 43 CIL XVI 68; AE 1958, 30; 1959, 31. v.o. G. Forni, Athenaeum NS 36 (1958) 9 skk; C. Daicoviciu, Dacia NS 1 (1957) 191 skk. 44 A. Stein, i. m. 14 skk; J. Fitz, Acta Ant. Hung. 11 (1963) 251 sk, IV. sz.; Á. Dobó, Die Verwaltung der römischen Provinz Pannonién von Augustus bis Diocletianus. (Bp. 1968) 46 skk. 31. sz. 45 Sex. Iulius Severus, v.o. PIR

2

1 576; A. R. Birley, Epigr. Studien 4. (Köln—Graz, 1967) 70 sk, 21. sz.; R. Syme, História 14 (1965) 343, 351, 356.; G. Alföldy, Epigraphische Studien 5. (Düsseldorf, 1968) 117. 46 D. Protase, i. m. (10. jegyzet); D. Tudor, OR

3

, 164 skk. 47 V.o. pl. o. CIL XVI 114. Az itt felmerülő kérdésekkel másutt foglalkozunk részletesen 48 E. Ritterling, i. m. 1543.; D. Protase, i. m. (10. jegyzet) 49 E. Ritterling, i. m. 1717. 116