A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)
diploma 34 egybevetésének tanulságai. 35 A két bronz okmányt azonos időpontban, 110. július 2-án bocsátották ki, s a csapatlisták néhány alakulatot egyaránt említenek: ala I Britann. mill., coh. I Thracum с R., coh. V Gallorum. 36 H. Nesselhauf 67 szerint ezek az auxiliák résztvettek a 2. dák hadjáratban,majd 110ben vagy kevéssel az előtt, korábbi állomáshelyeikre — Pannónia inferior limesére — vezényelték őket vissza. — Az a körülmény, hogy a tokodi diplomát aktív katonáknak és veteránoknak, míg a porolissumit csak veteránoknak állították ki, 38 arra utal, hogy az áthelyezett egységek kiszolgált katonái még Dáciában, a szolgálatban visszatartottak pedig Pannónia inferior hadrendjében nyerték el a privilégiumaikat. — 110-ben tehát Dacia megszálló seregéből bizonyosan elvezényeltek segédcsapatokat, s ennek alapján nem lehetetlen, hogy ugyanekkor került vissza Moesia superior hadrendjébe több olyan auxilia, amely 110-ben még Dáciában, 159/160-ban viszont már kimutathatóan Felső-Moesiaban állomásozott (ld. fentebb). Nagy T. 39 feltételezte, hogy a dáciai auxiliaris haderő egyes alakulatait 113/114-ben — az akkor kezdődő parthus hadjárat kapcsán — helyezték el Dáciából, a keletre távozott egységek pótlására, más dunai tartományokba, így Pannónia inferior határaira (alae I c. R., I Aug. Itur.). Traianus parthus hadjáratában kétségkívül résztvettek dáciai csapategységek is: CIL VI 32933 — D. 2723 L. Paconio L. f Pal.\ Proculo | praef. coh. I FI. Hisp. eq. | trib. mil. leg. XI Cl. p. f. \ praef. vexillation(um) eq(uitum) Мое \ siae infer, et Daciae eunti(um) \ in expeditione Parthic. — R. Saxer i0 szerint a lovaskülönítményeket auxiliaris csapatokból állították fel, mivel a tribunus lovagrendű volt. L. Paconius Proculus cursus-feliratának adata így elsősorban a dáciai alak ill. vexillatióik keleti tartózkodását bizonyítja. Dacia védelmi erejét tehát 110. és 117. között több alkalommal is számottevő mértékben csökkentették. A megszálló csapatok egy részét még 110 körül, a tartomány megszervezését követően kivonták, míg más alakulatok 113/114 körül távoztak el Dáciából, részben bizonyosan keletre, 403 részben talán a szomszédos dunai tartományokba. 110/117-ben a tartomány védőserege két légióból és kb. 14 auxiliából állhatott (-(-pedites singulares), tehát összesen mintegy 22 500 főből, ebből azonban még le kell vonni a keletre küldött vexillatiók legénységét. Dacia katonai-közigazgatási szervezetét Hadrianus idején jelentős mértékben átalakították. A 117—118 évi szarmata háborúkat követően a traianusi Daciát egylegiós, praetori tartománnyá szervezték Dacia suparior néven, s ugyanakkor a limes Alutanus hadseregét, amely kizárólag segédcsapatokból tevődött össze, a most létrehozott Dacia inferior praesidialis procuratorának 34 CIL XVI 164. 35 V.o. Radnóti A.—Barkóczi L., i. m. 81 (tévesen), 85, 86.; A. Mócsy, Acta Arch. Hung. 9 (1958) 407 skk; H. Nesselhauf, CIL XVI 164 ,p. 224. 36 A tokodi diplomán említett coh. I Montanorum valószínűleg nem azonos a hasonnevű dáciai csapattal: T. Nagy, Acta Arch. Hung. 7 (1956) 67, 172. jegyzet 37 H. Nesselhauf, i. т.; A. Mócsy, i. m. 38 V.o. G. Alföldy, História 17 (1968) 220. 39 T. Nagy, i. m. 61 sk 40 R. Saxer, Untersuchungen zu den Vexillationen des römischen Kaiserheeres von Augustus bis Diokletian. Epigr. Studien 1. (Köln —Graz, 1967) 26, 44. sz.; E. Ritterling, i. m. 1284. 40a A parthus hadjárat hadseregének összetételéről: E. Ritterling, i. m. 1284 sk; R. Hanslik, RE Suppl. 10 (1965) 1094 skk. 115
