A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

Keresztül hallgatóim! Halottunk vagyon, de nem istentől vagyon, hanem a fehér ló rúgta őtet agyon, azért felviszem leckémet az örökké élő vaj dáné asszonyunk 77-ik pendelyének a 88-ik korca ráncából a híres cigány sereg anyától isten képen. Tudjátok-é, hogy a tehénnek a farka nem farka, hanem legyezője. A szarva nem szarva, hanem döfölője. Azért ti is őrizzétek magatokat a pokoltól, mint a dombon álló fehér lótól. A legyek hogy néha bele is bújnak, ti is eképpen cselekedjetek. Jó volt ezen rajkó, mert tarka malacokat olyanokat csinált, amely után sokszor megnyaltátok a szátokat. Megtudtam ezelőtt harmadnappal hogy meghal, mert fel állott a kukorója, vagyis a biricskiája. O, halál, halál, sárga lábú halál, de olyan is vagy mint a lencsetörő kanál fekete fogú halál. Hogy mertél e nagy úri személy kőkerítésén belépni ? Mért nem bújtál el odakint a nádfalkorcban. Aphengyele dalabusz. Sárga képű, fekete inú hallgatóim, a prédikációnak vége, a búcsúztatásnak most lészen kezdése, legyünk hát csendesen, míg lészen végzése. Azon ne szomorkodj, hogy már leszel árva, hisz a Pulutótól nem leszel ki zárva. Itten vagyon egy dög, akit életébe el ragadt az ördög. Ismerhettétek ezt mindnyájan éltében, sokat hallhattátok hírében, nevében. Ennek a halottnak utolsó órája, itt történe éppen a pitar ajtóban, hogy lefeküdt szegény a kopasz rengőre, még a szeme sincs már neki felmeredve. Még a két lába is össze vagyon kötve, a gyehenna tüze eképpen égesse. Ennek a neve vót Nyalod Pál, látod mily hirtelen elkapta a halál. Búcsúzó szavakat akarok mondani, kérem mindnyáj okát tessenek hallgatni. A nagy zokogásnak most békét kell hagyni és az én szavamra jól reá hallgatni. Násznagy uramékra fordítva legfeljebb, kérem a poharat adogassák lejjebb, minek tartogatják borral ottan tele, már kántor uramnak száraz a gégéje. Kedves élte párja, aki neki voltál, akivel sok titkos dolgokat csináltál. Eltöltöttek együtt egy néhány szép évet, és íme szülének 21 gyermeket. A búcsú szavakat itt hallgatják ülve, hej, de szépen nyalkán fel vannak öltözve. Még a csillagot is mind rátok raknátok. Búcsúzik hát tőled elsőben is Ambrus, hogy a te farodba menjen egy darab hús. Nem kell a szeggesse, nem kell a combossa, jó lesz annak tudom a csupa színhúsa. Búcsúzik utána kedves fia, Gáspár, hogy a te farodat tömje ki a szamár. Hogy a nagy erőtől a szemed kijönne, a két orrodlyuka is széjjel meredne. Búcsúzik utána kedves fia, Dani, élők seregében kár téged meghagyni. Hogy a szél hordja el minden hajad szálát, a holló vegye ki a szemed világát. Búcsúzik utána kedves fia, Bálint. Haldokló apádnak szava téged úgy int. A fogfájás rajtad szörnyen uralkodjék. Még a természet is téged hátul járj ék. A görcs a nyakadat összerántsa. Búcsúzik utána kedves fia, Ferke. Te is vagy apádnak egy huncut gyermeke. A te jóságodnak nyerjed ily jutalmát, méreggel egyél meg három piros almát, azután nyeljed el a gyertya világát, ássa ki az ölyü a szemed világát. Lány magzatjai is voltak ezen álnok dögnek. Búcsúztatás nélkül biz ők sem lehetnek. A búcsú szavakat itt hallgatják ülve. Jaj, de szépen nyalkán fel vannak öltözve. Búcsúzik hát tőle elsőben is Zsuzsa. Tudod sokat adtad magad a karomba. Még eleinte nagyon féltem, de biz azután még beljebb is kerültem. Búcsúzik utána kedves lánya, Ágnes, hogy ha megbirkóztunk még a láboddal is olyan gáncsot vettél, hogy ha bármi is vót soha sem nevettél. Gyere közelebb hát kedves lánya Eszter. Hogy ha szépen kérlek, csak adol még egyszer. Nem fogott ki rajtad, reggel, délben, este. Amikor csak szóltam, fordultál girincre. 31 Déri Múzeum Évkönyve 481