A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Rettegi Istvánné: A püspökladányi Karacs Ferenc iskolamúzeum

A tárgyak gyűjtésével egyidőben folyt a karbantartás és a szellemi hagyományok gyűjtése is. Mindkettő: a huszonnegyedik órában. Végtelen sok jellemző tárgy pusztult el, mert feleslegessé tette a fejlődés. Jobbik eset, ha csak „átalakították". Egy 1700-as évek végén örökölt, azóta mindig egy család birtokában volt gyönyörű népi barokk, keményfa mennyezetes ágy oldaldeszkájából pl. feljáró lett a galambdúchoz, miután a felesleges részt levágták. Gyönyörű 150 éves festett menyasszonyi ládák kerültek ki a dédunoka, ükunoka kamrájába: abrakosládának. Sokat elkótyavetyéltek, méltatlan „örökösök". Nagyon sokszor a mozaikrakók végtelen türelme, hajszálfinom érzékenysége kellett ahhoz, hogy kialakuljon az eredeti. A Karács Ferenc Gimnázium régi épületében, nagyon szűkös viszonyai ellenére is helyet, szekrényeket adott. Tanévzáráskor pedig, miután felszabadultak a tantermek: kiállításokat rendeztünk, mert a gyűjteményt a község és környék számára is pedagógiai tényezőnek tartjuk. Végtelen ötletességgel készültek — minden tárló, vitrin, vagy egyéb segédanyag hiányában — kiállításaink. Egyetlen darabunk sem veszett el, vagy sérült meg soha. A tárgyak és a melléjük írt rövid magyarázat, nem utolsósorban a szakkörösök „tárlatvezetése", akiket erre külön „kiképeztem", pótolta a látványos külsőségeket. A szakértő észre vette bennük a törekvés célját, akiknek csináltuk, azok meg boldogan nézték őseik holmijának megbecsülését, értékét. Aki soha sem látott faekét, a szükségből házilag barkácsolt szerszámokat, az nem érti meg azt a fejlődéssorozatot, amellyel a gépesített nagyüzemi mezőgazdaságig eljutottunk. Nem becsüli meg az emberi tudás erejét, amellyel egyre tökéletesebb szerszámokat készített. A mai tanulási lehetőséggel az tud igazán 3. Csáthi Mihály kéziratoskönyvébol, 1803 704