A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Szíj Rezső: Gulyás Pál és Ottó Ferenc kapcsolata

belekerült az értékesebb levelek tárába: Nyírő, Rudnay, Kodály, József Attila stb. írásai közé. Lám a halhatatlanság! Érdekes, hogy leveleinkben mindig másról beszéltünk, mint amiről kellett volna. Erre csak most jöttem rá! Mikor írsz nekem egy jó, Kalevala-ízű verses mesejátékot? Olyan „Csongor és Tünde"-szerű dologra gondolok. . . Miért nem termel ki ilyesmit a mai nagyrahivatott és szépreményű „népi" irodalom ? Még elgondolással is egy zeneszerző szolgáljon? Régen keresek valami nekem való friss dolgot! A Denevérek lázadását nem lehet zenébe önteni. Hónapról-hónapra jobban érzem a színpadot. . . Szeretném, ha egy fiatalabb írónkat ugyanígy érdekelné. Mit gondolsz tudnánk-e valamit csinálni ? Weöres Sándor „Holdbéli csónakos" с darabja (a Nemzeti Színház utolsó bemutatandó darabja lesz az idén!) tiszta Kalevala-hatás. . . Meg is mondtam Sándornak, mikor nála jártam Pécsen két évvel ezelőtt.* Még „Jégapó" is szerepel benne... A darabnak már zeneszerzője is van. Kitűnő pécsi cég: Takács Jenőnek hívják. Nyomasztó szövegkönyv gondjaim vannak! (Kérlek ne nézd le a librettót. Én egyenrangú szerzőtársnak — milyen jól mondja a német: Mitverfasser! — tekintem a költőt.) Balassámmal ui. kétségbeejtő helyzetbe kerültem. Utolértem a költőmet! Két hónapja és 9 napja nincs egy sor megzenésíteni valóm! Hallatlanul lassan dolgozik. Már nem is tudom milyen megtorlásokat alkalmazzak vele szemben. Pontosan a II. felv. közepén tartunk. Az Opera csak a teljes szövegkönyv benyújtása után akar másodszor előleget adni. Hiába van benn másfél felvonásom vezérkönyv-kézirata a színháznál. Egy pár napja véres közelharc után 66 sort sikerült kicsikarni gátlásos-lelkű, különben kitűnő szövegírómtól, így állunk! Kínomban már két remek latin Mária-se ventiát zenésítettem meg az elmúlt hetekben orgonára és vegyeskarra. Nem bírom a munkanélküliséget! Soha többet nem akarok ilyen helyzetbe kerülni. Sorokért könyörgök, pedig dúskálnom kellene a szövegkönyvekben! Ez is magyar sors ? De majd teszek róla! Irnál-e számomra lassan, de biztosan valamit? Balassám befejezéséhez még kell egy év! (Nemrég kaptam Náray-tól a Rádió elnökétől 2000 pengőt, hogy operámat még ebben az évben fejezzem be.) Ezeket akartam megírni neked. Szeretném, ha kimerítően válaszolnál. Maradtam őszinte barátod Ottó Ferenc * Később fedeztem fel éjjeli szekrényén három Kalevala-kötetet. Néhány hír: Mária-Siralmam húsvét táján felújítja a Budapesti Kórus. (Bruckner Te Deumjával van egy műsoron) Tegnap Németh Lászlóval együtt unatkoztuk végig Bibó „Napfoltok"-ját a Nemzeti Színház földszintjén. Milyen technikás író lett Bibóból. A színházat mindenesetre érti. Különben tiszta Pirandello. Szombaton Kodálynál leszek vacsorán („Esti beszélgetés"). Gulyás Pál február 2-án válaszol (20. sz.) a rimaszombati kórházból s elküldi leveléhez mel" lékelve a Kalevala kórusa c. versét, amelyet megzenésítésre alakított át Az Alföld Csendjében közölt költeményből. Mivel febr. 28-án a Rokonnépek Intézetében rendezendő Kalevala-esten kellene előadást tartania, kéri Ottót, zenésítse meg a versét, hogy ott elő lehessen adni. Ismét nem számolt az idő rövidségével, ami talán azzal magyarázható, hogy testében hordozva a halált, neki mindennel sietnie kellett. Különben levele utolsó soraiban (pótlás) utal ő arra is, hogy a megzené656