A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

B. Sey Katalin: Köztársasági éremlelet Körösszakállról

Bír óné Sey Katalin Köztársasági éremlelet Kőrösszakálról A Hajdú-Bihar megyében fekvő Kőrösszakái községben 1965-ben 271 darabból álló éremlelet került felszínre. Az együttes republikánus dénárokat és 2 db dyrrhachiumi veretet tartalmazott. Az érmek a község általános iskolájának udvara mögött, mintegy 300 méterre a Gropoly ér partján jöttek felszínre.

1 Feltehetőleg telep lehetett itt, mivel a lelőhely közvetlen környékén igen sok korongolt és durva korongolatlan kerámia töredék feküdt.

2 A leletet teljes egészében a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.

3 Az érmek leírását időrendben jegy változatokkal együtt adjuk.

4 A dénárok általában jó állapotúak. A legkorábbi darabja az i. e. 187—175 közötti időszakból való, Dél-Itáliában készült.

5 (I. T. 1.) Ezen a verető tisztviselő neve még nincs feltüntetve. A 137—134 évek közötti periódustól évről évre sűrűsödnek a leletben a dénárok. Folyamatos pénzbeáramlást tükröznek egészen a záródás évéig. A serratus veretek 112-től jelennek meg az együttesben.

6 Sőt egy serratus, de subaeratus dénár is előfordul.

7 (IV. T. 38.) Incusus példány a (VII. T. 74.) A republikánus dénárok mellett két dyrrhachiumi veret is van a leletben, az egyik API^THNOC eponymos nevével.

8 (XIV. T. 165.) A másik csak e város veretének egykorú utánzata, teljesen zavaros körirattal, torzított betűkkel, csökkent súllyal. (XIV T. 166.) Kronológiai szempontból is érdektelen darabok, Maier datálása szerint API^THNOC vereté i. e. 229—100 közötti periódusba tehető.

9 A lelet záródásának évét L. Cossutius denára Sydenham 790. —• adja meg. (XIV. T. 163—164.) Ez az i. e. 72. évben készült veret, tehát a dénároknak ebben, vagy az ezt követő években kellett földbe kerülniök. A tiszántúli I. századi éremleleteket nézve úgy tűnik mozgalmas évszázada volt ez az itt élő népeknek. Az i. e. 72. év különösen kiugrik statisztikánkból, ebben az évben ugyanis négy éremlelet került földbe

10 a kőrösszakálival együtt, bár nem ennek közvetlen környékén. Ha i. e. 80-tól végignézzük, azt látjuk, hogy szinte évente kerülnek földbe a leletek ezen a területen az első század folyamán.

11 Némely években azonban sűrűsödik a kincsek elrejtése; így 72-ben,

12 49-ben, amikor három,

13 42-ben öt,

14 és a 38. évben, amikor is nyolc lelet

15 földbekerüléséről tudunk. Utóbbiak elrejtése talán dák mozgolódással hozható kapcsolatba.

10 A pénzleletek tömeges előfordulása arra utal, hogy nem római kereskedők depóiról, hanem a helyi lakosság csere útján, árukért szerzett értékeinek elrejtéséről beszélhetünk. Bár ha térképünket nézzük, amelyre kivetítettük azt a néhány éremleletet, amelyet pénzforgalmi statisztika szempontjából a kőrösszakálival összevetettünk, azt látjuk, hogy e lelőhelyek közvetlenül folyók mellett vagy legalább nagyon közel hozzájuk vannak. Ez viszont inkább kereskedői tulajdonra utalna. 5« 67