A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

B. Sey Katalin: Köztársasági éremlelet Körösszakállról

Összehasonlító anyagként felhasználtuk; 1. Jászdósa-i,

17 2. Szatmárnémeti,

18 3. Nagykágya-i,

19 4. Kőrösszakál-i, 5. Békésgyula-i,

20 6. Tövis-i,

21 7. Bethlen-i,

22 és 8. Gelencze-i,

23 továbbá egy Brassó környéki, 24 egy Hunyad megyei 25 és egy „Erdély"-ben

26 előkerült éremleletet. Közös sajátosságuk, hogy i. e. 187 körüli véretekkel indulnak, s i. e. 74—31 között zárulnak. Kivéve a nagykágyait, melynek legkorábbi denárai 268 körüli évekből valók és a gelenczeit, amely 126 körül indul. Statisztikánknál kizárólag a republikánus dénárokat használtuk fel, a leletekben előforduló egyéb (így Apollónia, Dyrrhachium és Thasos) véreteket és az egykorú dénár utánzatokat nem vettük tekintetbe. Hogy azonos kronológiai alapon álljunk a régi meghatározásokat

27 átdolgoztuk Sydenham katalógusára és időbeosztására. Táblázatunk időszakaszainak felállításánál nem azonos terjedelmű periódusokat vettünk — inkább a Sydenham féle beosztáshoz alkalmazkodtunk — mivel főként horizontális összehasonlításokat teszünk így mindegy milyen terjedelmű időszakokat vizsgálunk. Az első hatvan éves szakaszhoz képest (187—126) a második félannyi időt felölelő időszakban jó néhány %-kal nagyobb a pénzek száma, van ahol megduplázódik, pl.: Kőrösszakái, vagy megháromszorozódik, mint a jászdósai vagy erdélyi leletben, tekintet nélkül arra, hogy záródásuk éve mikorra esik. Táblázatunkon most három tízéves periódus következik (100—90, 90—80 és 80—72-ig). Párhuzamosan nézve a leleteket azt látjuk, hogy 90—80 közötti időszakban az előző és utána következő periódushoz képest megduplázódik (pl.: Kőrösszakái, Békésgyula, Nagykágya) vagy háromszorosára vagy többszörösére növekszik az érmek száma. A republikánus dénárok legnagyobb mennyiségű beáramlása a 90—80 években van. A gelenczei lelet más képet nyújt, ennek valószínűleg az az oka, hogy a leletnek csak egy elenyésző töredéke az ismert és felhasznált 12 db. Ez a kis számú dénár pedig hamis képet ad a lelet valódi összetételéről. Csak így magyarázható az a jelenség, hogy a lelet 16%-a esik a záródásáig hátralevő hat évre. A dénárok behozatala tehát erre a területre folyamatos, valószínű, hogy 100 körül indul meg beáramlásuk s a friss egykorú véretekkel együtt jutnak ide a még forgalomban levő korábbi darabok is. 90—80 között kulminál a forgalom — legalábbis a megvizsgált tizenegy lelet erre utal — majd újra csökken a veretek száma. A folyamatosság azonban mindvégig fennáll, ezt bizonyítják a sűrűn elelrejtésre kerülő leletek egymás után következő záródási évei is. Felvetődik a kérdés, mi az okaa nnak, hogy az első század folyamán ezen a területen folyamatos a republikánus dénárok behozatala, a szomszédos területeken, így a későbbi Pannóniában pedig csak elvétve akad egy-egy denárlclet, s kevés leletben is inkább azok egykorú utánzatai uralkodnak ? Visszatérve a kőrösszakáli lelet záródási évére, ehhez az időponthoz nem tudunk konkrét történeti eseményt kapcsolni. Miután ez évben még más leletek is zárulnak feltehető, hogy nagyobb mozgolódások lehettek a Tiszántúlon.

29 Talán a növekvő dák hatalomhoz köthető elrejtésük. 1. Korai köztársasági dénár, a verető neve ismeretlen, Sydenham 140., H.) ROMA i. e. 187—175, I. T. 1. 2. Korai dénár, verető neve ismeretlen. Syd. 207. H.) ROM., 175—168, I. T.2. 3. Korai dénár, verető neve ismeretlen. Syd. 273., H.) ROMA, 165—155, I. T.3. 68