A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője

További sorsáról az önéletrajz így tájékoztat bennünket: „1860-ban a művészek körében mozgalom támadván, egy magyar művészeti társulat alapitására, melyben ő tevékenyen részt vett. Az akkori időben egy magyar társulat alakítása nagy nehézségekbe ütközvén, mert már a megalakuláskor is alig volt kitartás. Ekkor elvállalta a titkári tisztet és húsz évig vitte ezen hivatalt, lemondván ezen időre művészetéről. A Társulat elérvén a megszilárdulás teljes alapját, a titkári hivatalról lemondott, és mint mütárnok vett részt az intézet érdekbeni tevékenységében. 1861-ben megnősült, Egressy Gábor színész Etel lányát vette feleségül." Tehát 1859-ben Génuán és Milánón keresztül számtalan vázlattal tér haza.

80 Már olaszországi tartózkodása alatt is szorgalmasan küldte műveit a Műegylet kiállításaira és 1857-től az Egyesület részvényese lett. 1861. január 20-án pedig megválasztják a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egyesület igazgató választmányi tagjává.

81 A már ismert nevű fiatal művészt itthon egyelőre nem sok megrendelés várta. A munkakedvvel, ismeretekkel gazdagon hazatért festőknek bele kellett illeszkedniök a hazai viszonyok akkor még nagyon is kevés lehetőséget ígérő keretei közé. A szabadságharc utáni idők nem kedveztek a művészeknek. A Bach-rendszer elnyomó uralma nem csupán politikai terrort jelentett, hanem a szellemi életet is igyekezett megbénítani. A reformkorban virágzásnak indult, nemzeti érzésekkel áthatott irodalom, zene és művészet 1849 után visszavonulásra kényszerült. Az ország népe keserűséggel tűrte sorsát. Az ellenállás az 1859-i olasz háború idején, majd később is kifejezésre jut. A nép szembeszáll elnyomóival. 1859—61 között Európa-szerte ismét fellobban a forradalom. 1860 március 15-én Pesten a hazafiak ünnepséget rendeztek, melynek során Táncsicsot ismét elfogták és bebörtönözték. A forrongásokat, az elégedetlenséget egyetlen vágy vezette: A független Magyarország megvalósítása. Az engedményekre azonban Ausztria csak akkor volt hajlandó, amikor helyzete válságossá vált. Bár nemzeti kutúránk fejlesztése egyelőre még nehézségekbe ütközik, Bécs németesítési politikája ellenére szellemi életünk vezéregyéniségei hősies küzdelmet folytatnak a magyar szó, magyar művészet fennmaradásáért. A helyzet enyhüléséről ad számot Jókai Mórnak a Vasárnapi Újságban közzétett, Nemzeti haladásunk с cikke, ahol a Festészegyletről beszámolva bejelenti, hogy a tagok száma több, mint ezer s ezt a tényt mint szaporulatot üdvözli. „Állandó mütárlatunk buzdítással hat a hazai festészetre. Tehetséges festőinket külföldre küldték főuraink, mint Apáti Than Mórt, Telepy Károlyt, az itthoniakat pedig foglalkoztatják, mint Orlayt, Molnárt és Kovácsot" — írják a Vasárnapi Újság hasábjain. A Nemzeti Múzeumban külön teremben mutatják be a magyar művészek műveit s másolótermet állítottak fel, ahol a fiatal művészek ingyen dolgozhatnak. A polgárságnak a művészetek felé való vonzására igen nagy súlyt helyeznek a nemzeti művészet felkarolásán fáradozó művészek. A sajtó útján művészeti eseményekre hívják fel a figyelmet, a művészeket pedig hazai tárgyú festmények alkotására ösztönzik. Felhívás jelenik meg: „Minden olyan rajzért, amelyet beküldenek és közöljük, egy-két darab aranyat fogunk adni. Elfogadunk hazai tájképeket, nevezetes épületek és romiadékok rajzait, érdekes régiségeket, élő vagy megholt hires hazafiak és honleányaink arcképeit, tájviseletek, históriai emlékszobrok vázlatait, földből kiásott leleményeket"

82 Az útleírások és útirajzok, nevezetesebb vidékek érdekesnek ígérkező részletei már sokkal előbb közkedveltségnek örvendnek. 1843-ban Szakmári Károly tájképgyűjteményét ajánlják az olvasók figyelmébe.

83 Gyulay Károly 1858-ban tájalbumot adott ki, Libay Lajos 1860-ban a Bala564