A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője

1849 szeptember végétől ismét betegeskedik. November negyedikén ezt írja: „Festői pályám negyedik évének évnapján először felkeltem." Alig lábadozott fel, Miskolcra, majd Pestre utazott. Itt november 21-én kapott hírt anyja haláláról. Rövid idő alatt a két legjobban szeretett hozzátartozójától kellett örökre búcsút vennie, mivel húgát is néhány hónapja veszítette el. December első napjaiban tért vissza édesapjával együtt Pestre, ahol a Habsburg uralom mindent elkövetett, hogy a magyarság nemzeti törekvéseinek gátat szabjon. Az elbukott szabadságharc után rettegve aludta álmát a magyar irodalom, zene, művészet. A rendőruralom véres, megtorló intézkedései, a vagyonelkobzások, bebörtönzések és kivégzések idején csak a gyötrő gondok s a néma fájdalom borult a nemzetre. A gazdasági válság az anyagi helyzet romlását eredményezte, így a már előző időszakban lassan érdeklődőket toborzott magyar művészet a teljes elesettség állapotába süllyedt. A művészek egyelőre életgondjaikkal vesződve, a felvevő réteg teljes hiányában alkotásra nem gondolhatnak. A fiatalok külföldre vágynak. Telepy Károly huszonegy éves volt ekkor. Művészi ambícióival tehetsége tudatában természetesen a továbbjutás problémájával foglalkozott. Az itthoni továbbképzés azonban úgyszólván teljesen lehetetlen volt. A velencei származású Marastoni Jakab megnyitotta ugyan 1846-ban „Akadémiáját", mely vagy másfél évtizeden át működött, a növendékek azonban a másolás bizonyos fokán túl nem juthattak.

31 A fiatal nemzedék érdeklődése tanulmányai folytatására külföld felé irányult. Részben Bécsben, részben Münchenben telepedtek le hosszabb-rövidebb időre. Itáliába úgyszintén előszeretettel látogattak. A Firenze melletti Villa Appeggi-ben élő Markó Károly szívesen látta vendégül a fiatal magyarokat, adott számukra útbaigazítást. Bécs érthetően ebben az időben nem vonzotta a magyarokat, de annál inkább München, ahol pezsgő művészi élet folyt. Károly részére is lehetővé vált végül, hogy külföldre kerülhessen. Amint betegségéből teljesen felgyógyult, apja a bajor fővárosba küldte.

32 Ekkor már szép számmal találunk itt fiatal magyar hallgatókat, ahogy azt Lyka Károly Nemzeti Romantika с könyvében felsorolja.

33 Míg Bécsben a magyarok számára ebben az időben elviselhetetlen az élet, nélkülözniük kellett a legelemibb művészi szabadságot is, München friss, ösztönző erőt adott a fiataloknak. Akadémia, múzeumok, műkereskedők és kiállítások gondoskodtak egyrészt továbbművelésükről, másrészt anyagi alapot is biztosítottak számukra. Telepy azonnal barátokra tett szert. Minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük, az itt töltött esztendő kellemesen telt számára. Barátai 1852. február 8-án verssel búcsúztatják. A szép, kalligrafikus betűkkel írt három oldalnyi, kilenc versszakos kis költemény címe: Teíepy's Abschied, és az aláírás: In Nähme der Liebenden Vereins, Brüder, Freunde und Mitschühler Josef Obwexer. Többek között ilyen gondolatokat öntött formába a búcsúztató társaság: „Ein gleiches Leid hat ihn mit uns verbunden, Des Vaterlandes Weh ist Bruderband So suchen wir vereint, was hier entschwunden, Im Reich des Schönen uns ein Vaterland" s a befejező versszak: „Und wenn er blickt nach weiter Meere fernen Und sinnend sich der leisen Hoffnung freut, Wir blicken auch — und nach denselben Sternen Und hoffen Sühne von der dunklen Zeit."

24 550