A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője

Münchenben Petauer tanár vezetése alá került s a fennmaradt képcímek után ítélve főleg a táj ábrázolás foglalkoztatta. Münchenben évtizedek óta virágzott már a tájképfestészet s szép számmal fordultak meg magyar festők is itt. így Brodszky, Ligeti, aki innen utazott Olaszországba Markó meghívására, Molnár József és Libay Károly, akiket már mint jó nevű tájfestőket tartottak itthon számon.

35 Telepy Károly nem sokat időzött Münchenben, ez az idő azonban elég volt ahhoz, hogy a továbbfejlődés vágyát ébressze benne. Mennyivel jutott előbbre a festésben a müncheni másfél év alatt, nem tudjuk lemérni, de bizonyos, hogy technikai felkészültségét kifejleszthette. Münchenben ekkor a heroikus tájfestés feléledése utáni időben a festők nem győznek betelni a nagy, látképszerű egységet összefoglaló táj ábrázolással. A német táj újjávarázsolója a század elején Koch volt. H. Riegel Lipcsében 1868-ban összegyűjtött műveiből kiállítást rendezett s itt hívta fel a figyelmet munkásságára. Koch a poussini örökségből indul ki, antik jelenetet helyez el ő is a tájban, messzibe viszi a tekintetet, táj elrendezése színpadi. Kochra az Itáliában töltött nyolc esztendő nagy hatással volt. A szabad természetben sokat búvárkodott, naplójában lejegyezgette a facsoportokat, vízeséseket, leírta benyomásait is.

36 Követői bár a képszerkesztési formát igyekeznek megtartani, a nagy, átfogó tájrészlet aprólékos visszaadását is, de nem elvonatkoztatott szereplőket helyeznek a tájba, hanem a mindennapi élet alakjait. Ezek a tájak sokkal oldottabbak már. Műveik megjelennek a kiállításokon, hatnak az ifjabb festőnemzedékre. Ilyen volt Christian Mali, Adolf Staebli, Christian Morgenstern, Adolf Lier, Karl Rottmann és Eduard Schleich.

37 Az osztrák tájfestés szintén hasonló megoldásokat mutat. A klasszikus akademizmus itt a tájfestészetet alacsonyabb rendű műfajnak tekintette. A bécsiek elfelejtették, hogy a Dunai Iskola a XV. sz.-tól kezdődően milyen sajátos módon fejlesztette a tájfestészetet. Ausztria egyik festői vidéke, Salzburg ihlette meg Oliviert, aki 1828-ban itt készített rajzaival keltette fel az érdeklődést ennek a gyönyörű tájnak az ábrázolására. Ekkor már az osztrák festők is felkeresték Salzburg környékét, így Loos, Fendi, Gauermann és Alt.Waldmüller, aki 1829-től a bécsi Akadémia professzora, nemcsak, mint életképfestő, hanem, mint tájfestő is egyike a legjelentősebbeknek. Harcol az akadémiai módszer ellen s a festői igazságot keresi.

38 Ez a szemlélet érvényes volt az egész német nyelvterületen s Telepy Münchenben egész sorát látta a hasonló műveknek. A bécsi és müncheni Akadémia felfogása, úgy véljük,nem sokban különbözik egymástól. Biztosak lehetünk — bár ez időből nem sikerült képét felkutatni, de későbbi képeinek ismeretében — hogy a képszerkesztési sémát igyekezett elsajátítani s a színek használatában is ragaszkodott a műteremben festett képek egyenletes fényelosztással megoldott, eddig bevált módszeréhez. A Telepy katalógusok (1906, 1907) felsorolt műveiből néhány képet tudunk csupán összegyűjteni, melyek címeik szerint ez időből származhatnak, keletkezési idejük azonban bizonytalan. Ilyenek: Bajor hegyek közül, Bajor hegyekből, Alpokból, Alpesi vidék, Sveici tájkép.

39 Két vázlatkönyvéről azonban ez időből van tudomásunk. Az egyik családi tulajdonban van, 1851-ből datált, bajor és ausztriai vázlatokat tartalmaz.

40 A másik a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályára nemrég került, s amelyet pontosan datálhatunk, mivel az egyik kőbányát ábrázoló rajz alatt Linz, 1852. 14. Aug. dátum olvasható.

41 Károly 1852-ben, mint katonaköteles, kénytelen hazatérni Magyarországra. Erről önéletrajzában a következőket olvashatjuk: „1850-ik évben betegségéből teljesen felépülvén a müncheni Akadémiára 551