A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője

romok felett. A nép nem fájlalta szenvedéseit, nem panaszolta kárát, hanem tombolt örömében és kinek maradott még pár fillérje, azon is nemzeti lobogót és zászlókat vásárolt, hogy tűzfalainak fennálló ormait, ég felé nyúló puszta kéményeit azzal díszíthesse. Nem lehetett senki ajkáról a kárvallás keserű szavait hallani, mert mindenki jól tudá, hogy ott nem veszíthetett egyes sem életet, sem vagyont, vagy legalábbis nem lehet veszteségnek mondani, amelyen a nemzet dicsősége, vagy élete van megvásárolva. Oh adja az Ég szeretett nemzetem, hogy színeid ne romjain e hazának, hanem viruló népei felett lebeghessen és suhogásai elmondhassák: Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!" Másnap azután Pestnek minden nevezetesebb romját felkereste. Meglátogatta Barabást, felkereste Glantz Gusztáv üzletét, ahol akkoriban a legjobb festőszereket lehetett vásárolni, kiegészítette festőfelszerelését. A napot a romok megszemlélésére akarta felhasználni, de mivel munka elvállalására szólították fel, egész napját a rajzasztalnál töltötte. A szabadságharc eseményeiről a korabeli lapokban egymás után jelentek meg a tudósítások, rajzok. „Pesti szemlék az ostrom alatt, 1849" címmel Fuchsthaller Alajos a kárt szenvedett, ismert épületeket akvarellsorozatban hozza nyilvánosságra.

27 Másnap, június 22-én jókor reggel már a képviselőház termének romjait rajzolja, de a sok ácsorgó „kandi" néptömeg miatt kénytelen volt ezt abbahagyni. Estéit a színházban töltötte. Mivel június 24-én megtudta, hogy útitársaival másnap vissza indulnak Tardonára, az utolsó napot a budai romok megtekintésére fordította. Másnap valóban útrakeltek és 28-án Kövesdre értek. A körülményes és nem veszélytelen utazásról bőségesen beszámolnak naplófeljegyzései. „Az útban mindenütt magyar katonaságot találtunk, Kövesd pedig egészen telve. Itt a négy útitárs elpártolt tőlem, megunva, a keserves vándorlást. Délután elindultak a rossz, lóbőrbe burkolt csontok és hét órára Miskolcra bevittek. Alig tolta le a kocsi a rossz lovakat a forgóhidról, már csakugyan bevalósultnak látszott a hír, amit az utcai gyerekek kezdtek fennszóval hirdetni — az utcán szemközt csakugyan kozákok lépdeltek előre szép arabs lovakon. így tehát holnap aligha csata nem lészen, mert seregünket Abrány és Harsány alatt tanáltam, kik egész nyugodtan táboroztak." így nem akart a városban sokat időzni, útnak indult Diósgyőr felé. Érdekes leírás következik a naplóban arról, mint sikerült három nap múlva, július 29-én Tardonára érkeznie. Naplójában több ízben találunk utalást arra, hogy meglátogatta Egressyéket Kápolnán s a „jó Etelkával" elbeszélgetett. Egressy Gábor és családja itt tartózkodott ebben az időben. Etelkát, akihez Petőfi Sándor az ismert, szép költeményt írta — később Károly feleségül vette. A nyarat Tardonán töltötte. Ebben a kis községben tartózkodott a szabadságharc bukása után Jókai is. Telepi György rokonainál élt itt addig, míg a felmentő levelet meg nem kapta.

28 „S, hogy milyen emlékek kötik Jókait e helyhez, leirta a Tengerszemű hölgy-ben és a mesteri leírásnak méltó párját iktatta a költő albumába Telepy, aki Tardona regényes vidékéről festett egy igen hangulatos akvarellt" — írják, amikor 1894-ben a művészek albumot állítottak össze Jókainak.

29 Naplójában említi, hogy a Tardonán töltött idő alatt Károly egy barátja részére napló allegóriákat festett. Olykor Senyére látogatott, miközben lefestette az időközben látogatóba érkező édesapját.

30 549