A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője

„A forradalomban kezdetben a fiatalok seregében szolgált. . . megbetegedett s Tardonára, Borsodmegye egyik elhagyatott falujába vitetett." Apja, Telepi György azonban részt vett a szabadságharcban.

25 Károlynak ez időkről 1848—49-ben Tardonán írt naplója igen érdekes képet nyújt. A nagyívű, vastag szereplapoknak használt, merített papiroson apró betűkkel teleírt oldalakat olvasva képet nyerünk száz év távlatából egy fiatal, ambíciókkal telt ifjú lelkivilágáról. Művészi felfogásáról ezt olvassuk: „.. . meg kell vallanom, hogy a fantázia az, mely szellemi életünket teremtő erővé ösztönzi... a fantázia az emberrel szülétek és ez oly kincs, melyet a természet fukar keze nem minden ember kebelébe tesz le. . . vájjon elég-e a természet ajándéka arra, hogy a fantáziadús kebel ujakat szüljön. Meg kell győződnöm, hogy nem elég. . . egyedüli eszköz a természetbeni búvárkodás, hozzájárulván az a tapintat is, mely által a festői szépet a természetitől meg tudja különböztetni. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy már eddig is volt erről némi fogalmam. Mert fel tudnám fogni a vadon erdő bérceiben a kedveset, a haragos ég villámaiban és a szélvészhozta terhes felhők záporaiban a festői szépet s gyönyört találtam a kedves virágokkal bevont völgyekben, a fák szép lombozatában, a holdfénytől megvilágított tájban. Lelkem a szunnyadó természetben keresé, mi a festői szép."

26 1848 augusztus elejétől állandóan betegeskedik s csak 1849. december közepén gyógyul fel teljesen. Valószínűleg valamilyen váltólázas betegség támadhatta meg, mert a napló tele van a lázas fantázia képeivel. Néha itt-ott megjegyzést találunk egészségi állapotáról is. 1849. április elején így ír: „Agylázam újra bekövetkezésétől rettegek." Majd április 16-án jelzi a betegség jobbra fordulását: „Betegségemből fellábadoztam." Érdeklődéssel kíséri a politikai eseményeket. Május ötödikén olvassuk: „Históriai nevezetességű nap. A Magyar Függetlenség közzététele minden emberre egyenként nagyszerüleg hatott, mindamellett, hogy az ünnepélyhez képest a történet sokkal nagyobbszerü volt. Ritka arcot látott az ember, ki valami megelégedés nagyszerű vonásaival ne lett volna felékesítve." Május 14-én fontos hírről értesülünk: „Ma eskették fel Kossuth Lajost kormányzónak" Június közepén Pesten találjuk, ahova kalandos utazás után ért fel. A felszabadult Pest az egész ország érdeklődésének középpontjában állt. Telepy Károly barátaival Nagy Sámuel rézmetszővel és családjával kocsin tette meg az utat. Boldogan tekintett a találkozás elé, mivel apja, húga Amália és rokonsága is az ostromlóit fővárosban rekedt. Élményeiről így számol be: „Június 17 vasárnap. Édesatyámmal átmentünk a Budai Vár romjait megtekinteni. A golyóktól megrongált bástyák, a nagy földhányás, mellyel a kapu volt megerősítve, s melynek már csak a nyomai látszanak a falon, a nádori lak leégett romjai, az ágyutelepek kideszkázott és felemelt helyei, mely a bemenéstől balra esett a katonai őrtanya háta megett, ahonnan a mieinkre ágyúztak, az uj országos épület és a fegyvergyár megrongált falai, melyet a magyar bombadarabok meglyuggattak, az udvari istálló leégett, üszkös falai, a rés, ahonnan a mieink a városba rohantak, szóval minden bástya, rom, minden düledék és kőhalom, mint büszke szellemek, a nemzet dicsőségét mosolyogták. A Vízivárosnak a vár alatt levő része egészen leégve, utcái néptelenek, és puszta falai magukrahagyatván azt hivém, hogy a városrész ki vagyon halva, de hála az Égnek, csalatkozám. A nemzet megtörhetetlen szelleme lebegett e 548