A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

get kizáróan elárulja a kapcsolatot. Az említettekhez még pl. Aprónyomtatvány: „sép volt jó volt ezs a Rajkó." Népi variáns: „Jó volt ezen rajkó." Aprónyomtatvány: „meg vannak írva. . . Vaj dáné Assonyomnak pendele kortzának 66-dik rántsanak 74-ik Portzikájának. . ." Népi variáns: „felviszem leckémet az örökké élő vaj dáné asszonyunk 77-ik pendelyének a 88-ik korca ráncából. . ." Továbbá mindkettőben a fehér ló említése stb. Az aprónyomtatvány és a népi változat között a hasonlóságok, valamint az, hogy Konyáron cigányprédikáció néven is ismert a játék, kéziratos vőfélykönyvvekben a prédikáció ilyen cím alatt van lejegyezve, a kapcsolatot kétségtelenné teszik. A nyomtatvány nyomán megállapíthatjuk, hogy a halottas játékok prédikációinak egy része szállomány. Ezek a prédikáció paródiák rendkívül népszerűek voltak, gyorsan terjedtek s a minta alapján különböző variánsok alakultak ki. A továbbiakban szükséges a népi variánsok összehasonlítása, a szövegek összevetése, az elterjedési terület megállapítása. A részeg ember és felesége jelenete. A párbeszédes népi játékok egyik kitűnő példájaként említhetjük a részeg embert és annak feleségét alakító pár jelenetét. Amint majd látjuk, az irodalmi párhuzamok ezzel a dialógussal kapcsolatban is megállapíthatók. Nem kétséges azonban az, hogy a felülről a nép közé került dialógus a folklór sajátos alkotásává vált. A menyasszony kontyolás ideje alatt egy legény állapotos asszonynak öltözik, a másik részeg embernek tetteti magát. A részeg férj énekelve megy be a szobába, rendszerint az „Én vagyok a falu rossza egyedül" kezdetű dalt énekli. A felesége nyomul be utána és kettőjük között a következő párbeszéd folyik le: Asszony: Gyere haza a csárdából, te akasztófa címere! Ember: Megint utánam jöttél, te gyermekek ijesztője? Asszony: Odahaza az adósok majd kihúznak a sok pénzért! Ember: Eridj haza, mondjad nekik, sok pénz kell itt a borért! Asszony: Azok nem. törődnek a boroddal! Ember: Nahát akkor fizesd ki a faroddal! Asszony: Ha ez mindig így lesz, én bánatomban meghalok. Ember: Mit bánom én, csakhogy én jó bort ihatok. Asszony: O, te sátán tőcsírje. Ember: Látod, hogy iszok kedvemre. Asszony: A bor miatt már kiütöttek rajtad az orbáncok. Ember: Terajtad meg a víz miatt vannak azok a nagy ráncok. Asszony: Ugyan hagyjál már fel az ivással, légy már egyszer emberül. Ember: Én azt is nehezen várom, míg a kulacs rám kerül. Asszony: Könyörüljön rajtad az ég, én azt kérem. Ember: Én addig szeretnék inni, míg az ujjammal nem érem. Asszony: Megállj csak, majd nem így felelsz, ha torkonragad a halál. Ember: Én a halált is megiszom, ha jókedvemben talál. Asszony: A pokolba találsz jutni, ott minden nyereség. Ember: Még ott egyet táncolhatunk, igyunk egyet feleség! Az ember válaszadáskor mindig felhajt egy pohár bort, vagy meghúzza a kulacsot. A jelenet végén együtt iszik az asszonnyal. A jelenet közben az asszony kísérletet tesz arra, hogy a férjét a „kocsmából" hazavigye. Húzza, rángatja. Nevetséges, kacagtató mozzanatok vannak, egyrészről a részeg embert utánzó legény játékában, másrészről a terhes asszonynak imitált legény esetlen megjelenéseiben, női hangot utánzó beszédében. 485