A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

A részeges ember versének, a feleségével való dialógusának párhuzamait nem csak a magyar irodalomban, hanem a világirodalomban is megtaláljuk.

9 Újabban több népi variánsa felbukkant részben a helyszíni gyűjtések nyomán, részben népi kéziratos könyvekből. Részletes vizsgálatukkal, európai összefüggéseikkel külön tanulmányban fogok foglalkozni. A konyári variáns azt bizonyítja, hogy a nyilvánvalóan műköltői alkotás utat talált a néphez és dramatizált formában hagyományozódott. Ló-alakítás, lóeladás. A játékban négy legény vesz részt. A ló gazdája, a kupec és a lovat alakító két legény. Gyakran nem egy, hanem két kupec van. A legények kissé előre hajolnak. Letakarják őket pokróccal. Az elöl álló egy boton cserépfazekat tart, ez a ló feje. A mögötte levő legény lába között hátrafelé botra tekert kenderkócot dug ki, ez a ló farka. A ló gazdája „behúzza" a lovát a szobába. A ló húzza vissza magát, rúg-kapál, nyihog, a ló fejét tartó játékos nyerítést utánoz stb. A gazda szidja a lovat, boszszankodik. Elkiáltja magát, hogy eladó a lova. A továbbiakban a kupecekkel alkudozik, többnyire a következőképpen: I. Kupec: Mi az ára ? Gazda: Kétezer forint. /. Kupec: Nem ér ez kétszázat sem! II. Kupec: Girhes ló ez, komám! I. Kupec: Kehes, foga sincs! Gazda: Csikó még ez, nem látják, hogy ficánkol! II. Kupec: Adja százért, megveszem! J. Kupec: Kolbásznak még megteszi! Gazda: Annyiért nem adom! A gazda és a kupecek közötti beszédnek, alkudozásnak nincs pontos, kötött szövege. A szereplők improvizálnak és gyakran hosszasan vitatkoznak, felidézik a vásári hangulatot, karikírozzák a gazdát és a kupeceket egyaránt. A nézők közül is bele-bele szólnak. A ló forgolódik, ugrál, a farkával csapkodja a lányokat stb. A kupecek benyúlnak a ló alá, hogy csődör-e vagy kanca. A játék azzal fejeződik be, hogy a gazda megharagszik a kupecekre, kijelenti, a lovát olcsón nem adja cl, inkább agyonüti. Valóban úgy is cselekszik. Botjával szétüti a ló fejét imitáló fazekat, amelynek darabjai szétrepülnek a nézők közé (2—4. kép). A lóalakítás, a lovat megjelenítő játékok a magyar nyelvterületen széles körben ismeretesek. Az európai néphagyományban szintén a kedvelt állatot utánzó játékok közé tartozik. A párhuzamok meglepő hasonlóságot mutatnak.

10 Az elemző vizsgálat külön tanulmány keretét igényli. Csíkárulás, halárulás. Többnyire akkor kezdeményezik ezt a játékot, ha a legények megtudják, hogy van a lakodalomban olyan fiatalabb falubeli fiú vagy más faluból való legény, aki ezt a játékot nem ismeri. „Játszunk csíkot!" felkiáltással ráveszik az illetőt, hogy üljön bele egy káposztás hordóba vagy kádba. „Mindig akadt olyan rövid eszű, aki beleült" — mondta Kovács Mihály 84 éves konyári földműves. A legények bevitték a hordót a szobába és amikor a kiszemelt fiú beleült, egy lepedővel vagy más ruhadarabbal elzárták a nyílást. Ekkor a játékot kezdeményező legények elkezdték kiabálni: — Csíkot vegyenek, csíkot vegyenek! Itt a finom jó csík! Kinek mennyit adhatok ? A vendégek közül: — Hű, de büdös ez a hal! Tán nincs rajta víz ?! — Hozzunk rá vizet, emberek, mert megdöglik a csík! 486