A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

ereg Vajdátok, hogy legyetek mindenkor mindenekben serentsések, és soha azt áldás a ti tarisnyáitokból ki ne fogyjon, darab kenyerekkel mindenkor megrakva legyen, hogy a kis Purdéknak legyen mit enni. Az a zsiros alkotmány, a ki-is a kápostát legjobb izsüvé teszi, t. i. a salonna, soha a satyorokból ki ne fogyjon. A ti sép barna kipü, és fekete selemhez hasonló hosszú és ékes hajú feleségteknek is parantsolván mondom a mellyek-is a mi ékessen solló nyelvünkön igy szokták az ő uraikat a kortsmából elé hivni: usára usára szuszkere tsalabingaszkore, azs, azs: Issink sátort ezsen gyepen sép gasdám, közsel van ide a falu, itt azs erdő, senet is égethétink itten parantsolván mondom: hogy a kövzelet jól megfodoz­zátok, ne hogy a kis Purdé kitsepennyen belile, egsen kivül a sép barna képű asszonyi nem soha meszöle nélkil a városban vagy a faluban elmenni ne merisel­jen hanem azt kezsében hordozsa harmassával is, nem kilemben a böróska kétest is fojtassék, és a fúróknak megölvastását is mindenkoron gyakorolják azs eská­bát vagy pántokat, másokkal hordozsak, a sötőtekenyüt minden házsnál béfótoz­hassák. Ki kisértő Éneke a szép füstös seregnek. Bár tsak addig meg nem haltál volna: Még egy fehér lovat nem loptál volna. Tsolóresz szardikhez mardikhetz circum de gyábole. Megholt, megholt a Tsigányok rajkója, Felesége sátor fáját sámlája, Serette ő a veres nadrágot. De nem serette az igasságot. Jrgondum gule tsororum Sordikhetz Szopkengyule gyagyule. Mikor a sép Tsigányságok, Egyiptomi rokonyságok Egy nagy házsat épitettek, Salonából kerítettek, Gyékény ponyva volt oldala, Teteje tsak azs ég vala, Énekeltek egy fótból, Imádkostak egy tálból, Az öreg Vajda tanita, Peti fija Kántor vala, A tistek kézség hallgata, Hogy ezs irást magyarásta. Hallgass Vajda te ereg Dade, Mert te tsak vagy hamis Móré." A két szöveg összevetése nyomán néhány részletben meglepő azonosság figyelhető meg. Az aprónyomtatvány és a konyári cigányprédikáció szövegében szinte szószerint megegyezik a prédikáció kezdő formulája. Aprónyomtatvány: „A mi segedelmink légyen a semü Jupiternek nevében, a ki tsinálta azs ereg ólét, a vas pörölyt, a fúvó, a legyezét, a nagy és kis kalapátsot annak minden tsengé bengé sersamát egyetemben. Amen." Népi variáns: „A mi segedelmünk jöjjön a nagy szemű Jupiternek nevében. Aki teremtette az öreg üllőt, a bá­ró szót és annak minden csengő bongó szerszámait." Ez az azonosság egyálta­lában nem lehet véletlen. A konyári variánsban előforduló „Aphengyele da­labusz" értelmetlennek tűnő szövege eredete is nyilvánvaló. A népi variáns természetesen erősen átalakult. Azonban egy-egy szó, kifejezés minden kétsé­484

Next

/
Thumbnails
Contents