A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

M. Nepper Ibolya: Szkíta kori leletek a Déri Múzeumból (Adatközlés)

Bárhogyan áll is a dolog a bodrogkeresztúri és a péceli (badeni) kultúrák kapcsolatát illetően, nem szabad figyelmen kívül hagynunk néhány, éppen jelen vizsgálódásaink szempontjából nem elhanyagolható körülményt. Ezek pedig a következők: 1. a bodrogkeresztúri kultúra temetői a fejlődés adott pontján megszűnnek az Alföld területén, 2. ugyanakkor telepek alakulnak, szegényes kultúrréteggel Szabolcs megyében és az ország északi peremvidékén,

71 3. a bodrogkeresztúri kultúra „hagyományai" hiányoznak a péceli műveltség anyagában.

72 További, nem elhanyagolható körülmény az, hogy a Tiszántúl azon területein, amelyen korábban a bodrogkeresztúri kultúra népének hagyatékát jelentő temetők voltak — a nagy folyóvölgyeket kivéve (Tisza-völgy és a Körösök és a Maros torkolatvidéke) lényegében hiányoznak a péceli kultúra emlékei.

73 Mindez a korábbi kultúra fejlődésében történt váratlan, gyors törésre utal, amely a korábbi lakóterület elhagyását és az életmód megváltozását vonta maga után. Ezt a jelenséget magyarázza a jelenlegi szakkutatás a péceli kultúra dél felől történt behatolásával.

74 Más helyen kifejtettük véleményünket, amely szerint ezzel a felfogással nem tudunk teljes mértékig egyetérteni és kronológiai, valamint településtörténeti indokok alapján a bodrogkeresztúri műveltség fejlődésében bekövetkezett törés okát a gödörsíros kultúra egyes csoportjai támadásában látjuk.

75 A gödörsíros, vagy másnéven „kurgán-kultúra" hordozóinak időrendi viszonya a dél-oroszországi Tripolje-műveltség anyagához, valamint a nagy halomsírok földrajzi elhelyezkedése

76 indokolni látszik felfogásunkat. Bárhogyan is dől el a kérdés a bodrogkeresztúri kultúra tiszántúli „csoportját" megsemmisítő tényezők tekintetében, úgy véljük, nem járunk téves úton, ha a hencidai aranykincs földbekerülésének okát idegen támadással, pontosabban a támadással együttjáró zavaros korszakkal magyarázzuk. Nyilván való, hogy az idegen támadók elől menekülő helyi lakosság rejtette földbe a számára nagyfontosságú és értéket jelentő anyagot ezen az elhagyatott, zárt helyen. A körülmények alakulása folytán azonban a „tulajdonosok" nem térhettek viszsza többé és így őrződött meg ez a lelet a kutatás számára. Ennyiben foglalhatók össze a hencidai aranykinccsel kapcsolatos fő kérdések. Fejtegetéseinket annak tudatában zárjuk, hogy az elmondottak számos, a szakkutatás számára is megoldatlan kérdést rejtenek magukban. Tőlünk telhetően igyekeztünk a kérdéseket felvetni és a lehetőségekhez képest választ is adni rájuk. Reméljük, hogy további hasonló leletek, újabb ásatások elősegítik a felvázolt történelmi problémák megoldását, amelyekhez adaléknak szántuk a dolgozatunkban bemutatott anyagot is.

77 J EGYZETEK 1 A hencidai aranylelet ismertetése: MAG in Wien XCVIII (1967). 290—297 [megjelenés előtt] 2 Patay P.: Arch. Ért. 85. (1958), 37-45; uo. 86. (1959), 94. 3 Patay Pál dr. szíves szóbeli tájékoztatása. 4 Kalicz N.: Arch. Ért. 93. (1966), 3-19. 5 Novotny, В.: Pociatky vytvarneho prejava na Slovensku (h. п., 1958), 40. kép. Vö. Paay , P., Arch. Ért. 86. (1959), 94. 6 Pl. Pusztaistvánháza, 4. sír. [Patay P., Arch. Ért. 85. (1958), 38. XVIII. t. 1.]. 7 Pl. Jászladány, 16. sír (Patay P., Arch. Ért. 1944—45, 5.). 7 Pl. Jászladány, 16. sír (Patay P., Arch. Ért. 1944—45, 5.). 48