A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

M. Nepper Ibolya: Szkíta kori leletek a Déri Múzeumból (Adatközlés)

nagymértékű ahhoz, hogy azonos típuson belül különböző alcsoporthoz tartozónak fogjuk fel őket. Bóna I. a mojgrád—tiszaszőllősi csoporthoz tartozó aranyfüggők edet-el kérdéséről szólva a balkáni keletkezés valószínűségét hangsúlyozva emeerki a chotnicai leletet.

44 A leletanyag nagyfokú tipológiai szórtsága azonban kétséigssé teszi a kapcsolat ilyesfajta leegyszerűsítésének realitását. Közelebb juthatunk a megoldáshoz akkor, ha a mojgrád—tiszaszőllősi típus kiinduló pontját területünkön keressük. Ezt a lehetőséget a tibavai együttesben levő korongos csüngők kínálják, amelyeknek a mojgrád—tiszaszőllősi csoporttal való megegyezése nagyobbmértékű, mint a chotnicai leleteké. Erőteljes és a rézkori anyagban végig követhető sajátosság területünkön, mint erről már fentebb volt is szó, a négy függesztő lyuk jelenléte a tárgyakon az északkelet-balkáni két függesztő lyukkal ellátott darabokkal szemben. Külön vizsgálat tárgyát képezi a leletek tartalmi vonatkozásainak elemzése. Nem lehet vitás, hogy a korongos csüngők, különösen azok a példányok, amelyeknek kúp alakú kiemelkedései a női mell ábrázolására emlékeztetnek (pl. I. tábla 1., 2.) anthropomorf ábrázolásra való törekvést tartalmazzák. Ezért beszél a szakirodalom az egész csoportról, mint emberalakú ékszerekről, sőt idolokról. Nem kétséges e felfogás alapján az sem, hogy a sematizált emberalakra emlékeztető tárgyak a termékenységi kultusszal függenek össze — ehhez fűződő vallásos nézeteket tükröző amulettek voltak.

45 Az ismert példányok viszont azt mutatják, hogy ez törekvés meglehetősen következetlen volt. Ügy tűnik, hogy a mojgrád—tiszaszőllősi csoportban erőteljesebben érvényesült, míg a chotnicai leleteknél — gyen-gébben.

46 Ebben a vonatkozásban is érdekes a leleteknek a korai réz- és a tiszapolgári kultúrából ismert aranypéldányokkal való összevetése. A karbunai rézfüggők anthropomorf volta kétségtelen

47 és nem tagadható ez le egyes tibavai példányok esetében sem.

48 Mielőtt az összegezésre térnénk át, fordítsuk figyelmünket a hencidai kincs másik csoportját jelentő aranylemez korongok felé. Ezeknek vizsgálata lényegesen egyszerűbb kérdésnek látszik. Jogosan hihetné bárki, hogy az aranylemez korongok, már csak egyszerűbb kivitelüknél fogva is, a rézkori aranyművességben a korongos csüngőknél lényegesen nagyobb szerepet játszanak. Eddigi ismereteink azonban ennek éppenséggel az ellenkezőjét bizonyítják. A bodrogkeresztúri műveltség ismert anyagából eddig egyetlen analógia sem áll rendelkezésünkre. Az ide sorolható stollhofi típusú lemezkorongok kivitele a hencidai példányoktól olymértékben eltér, hogy párhuzamként semmi esetre sem használhatók fel.

49 A leletek ismert analógiáit kizárólag a már többízben hivatkozott tibavai példányok jelentik.

50 Patay P. ezekben a korongos, illetve a karikás csüngők tipológiai előfutárát látja és megállapítja, hogy a 6 tibavai tárgy egyetlen fejlődési sort képez, amelynek végpontját a jászladányi, pusztaistvánházi és nagyváradi darabok adják.

51 Bognár—Kutzián I., a csehszlovák kutatók nézeteivel egyezően a tiszapolgári kultúra emlékének tartja ezeket.

52 A hencidai kincslelet alapján viszont kérdésessé tehető a két típus kronológiai szétválasztásának indokolása, hiszen itt a zárt leletben együtt fordultak elő, azaz tipológiai és kronológiai összetartozásuk kétségtelen. Az aranylemez korongok további megfelelői ismeretesek bolgár földről is.

5a Az eredetkérdés kutatásában viszont nem tűnik túlzottnak, ha a vizsgálódás 44