A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

M. Nepper Ibolya: Szkíta kori leletek a Déri Múzeumból (Adatközlés)

körébe bevonjuk azokat a nem fém nyersanyagból készült korongos csüngőket, amelyeket a hazai rézkor leleteiből ismerünk. Anélkül, hogy az előzményeket részletesebb vizsgálódás tárgyává tennénk megemlítjük, hogy ilyen ékszereket már a neolithikum idején ismertek és használtak.

54 A hazai rézkorból korongalakú kagylógyöngyöt ismertet Foltiny I. a deszki F-temető 17. sírjából.

55 Ugyancsak a tiszapolgári kultúra névadó temetőjéből a 39. sírból BognárKutzián I. közöl hasonló ékszert.

56 A Dunántúl rézkorát jelentő lengyeli kultúra anyagából pl. Zengővárkony 236. sírjából ír le egy korongalakú kagylógyöngyöt Dombay J.

57 A rézkort bevezető herpályi jellegű csoport anyagában pedig Bognár-Kutzián I. mutat rá lapos rézlemez korong jelenlétére a zsákai telep rétegeiben.

58 A felsorolt tények azt mutatják, hogy a korongalakú függőékszerek a neolithikumtól fogva megvannak a Kárpát-medence helyi anyagában is. A chalcolithikum idején a nyersanyag változatosabb lesz ugyan (kagyló, réz, arany), de a forma változatlan maradt. A lemezkorongok rézkori fejlődésében idején két vonal érvényesülhetett: a) a tibava—hencidai, amely a neolithikus hagyományoknak megfelelő archaikus formát közvetített és b) a bonyolultabb díszítésű stollhof—csáfordi típus, amelynek előzményei között, mint említettük a karbunai rézlemez korongocskákat feltétlenül figyelembe kell vennünk. Amikor a tibava—hencidai típusú aranylemez korongok neolithikus előzményeit és azoknak jelentőségét hangsúlyozzuk, nem járunk töretlen úton. JR. A. Maier nagy anyaggyűjtésre alapozott tanulmányában jó érzékkel mutatott rá a tárgyalt formáknál bonyolultabb kivitelű réz- és bronzékszerek neolithkori előz meny eire .

5 9 A hencidai kincs eredetkérdésére a megnyugtató választ csak akkor remélhetjük, ha a tárgyak nyersanyagának megfelelő analízise és az eredményeknek egyik, vagy másik aranylelő hely anyagával való összevetése megtörténik. Addig a szakirodalomban elterjedt felfogást kell magunkévá tennünk, amely szerint a hencidai leletekhez hasonló sápadt, sárga fényű aranytárgyak a Kárpát-medence erdélyi lelőhelyeiről valók. így arra kell gondolnunk, hogy az ékszerek helyi nyersanyagból, helyben készültek. A tipológiai elemzés során rámutattunk az egyes tárgyak közötti kivitelbeni különbségekre, amelyek nem utalnak arra, hogy ezeket kialakult „normák" szerint, esetleg egy műhelyben készítették volna. A készítésmódot eláruló jegyek (ezekről szintén volt már szó) arra utalnak, hogy a nyersanyagból — amely nagyobb aranylemez lehetett — helyben készültek. Mindezek alapján a hencidai kincs elemzését a következőkben összegezhetjük: 1. A leletegyüttes hazánkban és a szomszédos területeken eddig ismert egyik legnagyobb rézkori aranykincs, amelyet fontossá tesz a tárgyak egyneműsége és a ben ne levő két alaptípus arányos megoszlása. 2. A hencidai ékszertípusok alap- és rokonformáit a délkelet-európai rézművesség körében kell keresnünk. Ezekhez az elemzésekhez jó kiinduló pontot adnak a karbunai kincslelet tárgyai. Ez a leletegyüttes pedig — elsősorban a formák alapján — jól megalapozhatja azokat a részleteiben egyenlőre még nem tisztázott kapcsolatokat, amelyek a terület korai fémművességét az aegaei-anatoliai körhöz kapcsolják. 3. A korongos csüngők formai elemzése azt igazolja, hogy e tárgyak kivitel szem45