A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

véghomlokzat és az úgynevezett kiskontyos tető, a tornác. Érdemes megjegyezni, hogy a kontyolást a cserép, bádog, sőt palatetős házak is megőrizték. Ezzel szemben a polgárházak oldalhomlokzatúak, több városi, közelebbről debreceni hatást mutatnak, sok helyiségesek, belső osztottságuk igen változatos. A mai böszörményi építkezés csak részben folytatása ennek a kétfajta böszörményi háznak, illetve építési módnak, inkább az országszerte elterjedt falusi típusépítkezés körébe tartozik. Az új építkezések mellett igen számottevőek az átalakítások, amelyek lezajlása után a hagyományos épületek több-kevesebb részlete megmarad. A böszörményi ház, akár paraszt, akár polgárházról van szó, jellegzetes kötött talajú háztípus, melynek alapanyaga a föld, a sár, s ezáltal is, de több más tényezőjében is szorosan beletartozik a tájba. Tekintettel a kötött talajra a vályogépítés az általános. JEGYZETEK 1 Dankó Imre: Házformák Hajdúnánáson.( Ethnographia LXXV. 1964. 1. 58 — 92.). 2 Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig. (Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963), Bakóczi Endre: Hajdúbösz örmény. In: Hajdúvármegye és Debrecen sz. kir. város adattára. (Debrecen, 1937) 59 — 70. és Bendák Gyula és Csobán Endre: Hajdúböszörmény. In: Csobán Endre (szerk.) Debrecen, szab. kir. város és Hajdú vármegye (Bp. é. n. II. rész) 3—4. 3 Balogh István: Adatok a Hajdúság XVI. századi népi összetételéhez (Ethnographia LIII. 1942. 37-41). 4 Kössélyvölgyi: Adatok a hajdúkerületről (Társalkodó, 1841. 78. szám szept. 29.). —Böszörmény nagyságára érdekes, de nem elfogadható adat a Pinxneré 1693-ból: „Debrecen után következik Böszörmény, elég nagy falu, hajdan háromszáz lakosa volt, jelenleg száz!" L. A. Pinxner: Apodemia ex Transylvania per Pannoniam. (Wittenberg, 1694). Vö.: Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten (Bp. 1891) 428. 5 Hajdú-Böszörmény város községi szervezete, továbbá a városi tisztikar, a segédkezelő- és szolgaszemélyzet hatásköre és hivatali utasításai (Debrecen, 1872) — A Hajdúkerület 1872 június 10-i közgyűlése a szervezési munkálatot jóváhagyta és a többi hajdúváros részére példaképül állította. Ezt megelőzően Böszörményre is a Szabályrendelet a Hajdúvárosok mint helyhatóságok részére közigazgatási és törvénykezési tekintetben című, Debrecen 1863-ban kiadott rendelkezések voltak az irányadók. Mindkét szabályrendeletben több esetben esik szó a székhely városiasságáról, fejlesztéséről. 6 Györffy István: Hajdúböszörmény települése. (Föld és Ember 6. 1926. 177 — 210), majd in: Magyar nép, magyar föld (Bp. 1942) 187 — 215. Balogh István: i. m. 8 Vö.: Béres András — Módy György: A Hajdúság történetének és néprajzának irodalma с bibliográfia (Alföld Füzetek 3. Debrecen 1956.) idevonatkozó adataival. 9 H. Fekete Péter: Hajdúböszörmény helyneveinek adattára. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 102. (Bp. 1959). 10 Hófer Tamás: Hajdúböszörményi földművesek karámja. (Ethnographia LXVII. 1956. 483-518). 11 Lakóházépítés Hajdúböszörményben. 1933. Déri Múzeum Adattára Néprajzi Gyűjtemény 30/3. 12 Kathy Imre: Korszerű vonások régi városainkban (Magyar Építőművészet 2 1960 43 — 46.) 13 Varga Geiza: Hajdúmegye leírása (Debreczen, 1882) 132. 14 Györffy István: Az alföldi kertesvárosok — Hajdúszoboszló településformája. (Néprajzi Értesítő 18. 1926. 105 — 136), majd in: Magyar nép, magyar föld (Bp. 1942) 153 — 186., Hófer Tamás: A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez (Műveltség és hagyomány 1960. 331-350). 27 Déri Múzeum Évkönyve 417