A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

15 H. Fekete Péter: Hajdúböszörmény város utcanevei. Hajdúböszörményi Városi Múzeum Kiadványai II. (Hajdúböszörmény, 1919). 16 Hajdúböszörmény járdázása: Hajdúböszörmény és Vidéke XVI. (1906) 15. (ápr. 14.). 17 XII. A városi csendkatonára nézve. A száraz pernyét akár utczán, akár udvaron kiön­tőket megbüntetés végett bejelenti. Szabályrendelet a Hajdúvárosok mint helyhatóságok részére i. m. 153. 18 Szabályrendelet i. m. 71. 19 Varga G.: i. m. 185-186. 20 Béres András: Megyei néprajzi gyűjtőfeladatok a hajdúsági részen. (DME 1962 — 1964. Debrecen, 1965) 59—60. 21 Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház külseje és részei (DMÉ 1937. Debrecen, 1938) 137-138. 22 Dankó Imre: A túrkevei ház. Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 10. évfor­dulójára (Túrkeve, 1961) 67—86. 23 Dankó Imre: Házformák Hajdúnánáson (Ethnographia. LXXV. 1964. 58—94.). 24 Varga G.: i. m. 187. 25 Ecsedi István: A debreceni népi építkezés (Néprajzi Értesítő XIII. Új folyam VIII. 1912. 157-194.). 26 H. Fekete Péter: Hajdúsági búzavermek (Ethnographia LIX. 1948. 157 — 160) Vö.: Esce­di István: Gabonás verem Hajdúszoboszlón (Népünk és Nyelvünk III. 1931. 117 — 118.). 27 Vö.: Györffy István: Az alföldi parasztház. Magyar falu, magyar ház (Bp. 1943) 124. 28 Kapitány víznek hívják azt a hordóban, a kút mellett tartott vizet, amit tűz esetére, ol­táshoz, kapitányi rendeletre készítenek. Ellenőrzése a csendkatonák egyik legfontosabb köteles­sége volt. 29 Györffy István: A magyar ház. Magyar falu, magyar ház i. m. 150 — 151. — Nem mehetek el hivatkozás nélkül Györffy István egyik kevéssé ismert, remek kis összefoglalása mellett. Egy, a Hajdúságról szóló vetítettképes ismeretterjesztő előadásáról van szó, amelyben hét, a hajdúsági, közelebbről böszörményi népi építkezést bemutató kép kapcsán elmondja a hajdúsági ház saját­ságait. Bemutatja a szoboszlai vályogvetőket (33. kép), a fecskerakásos faltechnikát (34. kép), egy szoboszlai parasztházat, mint jellegzetes, háromosztatú, tornácos hajdúsági házat (35. kép), a hajdúsági házat körülvevő virágoskertet (36. kép) egy böszörményi nagygazda házát, amely ,,olyan, mint egy régi nemesi kúria. Elül kűlábak tartják a tornácot. Az ilyen házban 3 — 4 szoba is van. Ezt azonban nem lakják, a szépen bebutorozott szobák inkább a jómód megmutatására valók. A család hétköznapi élete a sütőházban zajlik le, amely külön épület konyhával és egy szo­bával" (37. kép), egy nánási nagygazdaházat (38. kép) és egy jómódú böszörményi gazda konyhá­ját (39. kép) ,,A konyha közepén lévő nagy négyszögű ,,patka" szabad tűzhely. Ennek a tetején raknak tüzet s a tűz köré állítják a főzőedényeket. A füst a szabadkéményen távozik. A konyha dísze és a jómód kifejezője a sok tányér, melyekre nagy vendégség: lakodalom, disznótor, névnap alkalmával kerül sor. Jobbról-balról egy-egy bemeszelt sárajtóval záródik a kemence szája. A szo­bákban levő boglyakemencét innen a konyhából szalmával fűtik. A szobákban régimódi festett bútort már nem találunk." Györffy István: A Hajdúság. Vetítettképes Ismeretterjesztő Előadá­sok I. sorozat 14. sz. Bp. 1936. 22 — 27. 30 Dankó I.: Házformák Hajdúnánáson i. m. 91 — 92. 31 Varga Geiza már idézett leírásában a ház helyiségeit is felsorolta: ,,Az így elkészített ház rendesen következő részekből áll: kívül az épület egész vagy legalább 2/3 hosszúságban a nyi­tott fedett tornácz — ambitus — mely rakóhelyül használtatik a ház és udvar tisztántartására vagy földmíveléshez szükséges eszközöknek, nyáron ideiglenes magtárul, — sőt leginkább a csa­lád férfi tagjainak — háló helyül szolgál. Innen nyílik a pitvar, mely rendesen nyitott tűzhellyel bír, a falakon szép tisztán tartott cserép tálak, és edények vannak ízléses sorban elhelyezve és ún. korsószék. A pitvarból jobbra és balra egy—egy ajtó vezet egy kisebb és egy nagyobb szobába, ritkán a tornácz végén van még egy bejáró egy kis szűk szobába, mely kamarának vagy úgyne­vezett katona „kvártélynak" használtatik. — A tágasabb szoba szolgál a családnak rendes lak­helyül, hová télen az egész család apraja nagyja bevonul, itt elmaradhatatlan a nagy boglya ke­mencze, mely majdnem a szoba 1/4 részét elfoglalja s annak egyik szegletében, méter magas ala­pon, tört kerek kúp alakban épült, körül van padkával belső szegletében a sut — a gyermekek fekhelye, — külső oldalán a fal mellett a kuczkó, mely trónszerűleg valamely felnőttebb családtag ülő és egyszersmind melegedő helyéül szolgál. " Varga G.: i. m. 187. 32 Gömöry Lajos (szerk): A magyar ipar és kereskedelem országos albuma (Bp. é. n.) 400 — 401. 33 Olykor-olykor, kiemelkedőbb épületeknél írást is tettek a fundamentumba. Példaként állhatott az építtetők előtt a középületeknél szokásos alapkőletételi okmány is. Ilyen volt Böször­418

Next

/
Thumbnails
Contents