A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

11/a. Lázár István, Hajdúböszörmény, Báthory Gábor u. 62/1. házának alaprajza. Az alaprajzon a volt kamrában levő tűzhely az előbbi képen látható kéménybe füstöl. már mesterembert is kell alkalmazni, ha másért nem, a kémény „felhúzásáért". De jó az, úgy megnyugtató, ha a vályogfalazásnál, ami különösen újabban kő vagy téglaalapzatra kerül, mesterember irányítja a munkát. A putriháznál, fecs­kerakásos, de a vertfalú házak egyrészénél is — legalább is a múltban — a ké­ménykészítés sem okozott különösebb gondot. Durván kifaragott és összeillesz­tett tölgykarókból kürtőházvázat készítettek, amit aztán fűzvesszővel bekötöt­tek. Helyéretéve kívül belül betapasztották. Az így elkészült kürtő fölé deszka­kéményt emeltek tetővel, hogy az eső be ne essen rajta. Ez volt az általánosan el­terjedt pendelykémény, amiből ma már egyetlen egy sem található Böszörmény­ben. A módosabb, vertfalból vagy vályogból készül házaknál már a XVIII. század végén alkalmaztak téglakürtőt, fedett téglakéménnyel. Ez a fedett téglakémény, mint a hagyományos böszörményi házak egyik jellegzetessége, a pendely kémé­nyeket utánozza s néhány szép példány még ma is található belőlük. A XIX. század derekán, a különféle tűzvédelmi intézkedések hatására általánossá vált. A putriházak, fecskerakásos és vertfalú házak, miután falaik elkészültek, azonnal tetőt kaptak. Ezeknek a kezdetleges házaknak a tetőzetére az jellemző, hogy korábban mindkét végükön teljesen kontyoltak, azaz kanfarosak, újabban inkább csak félig kontyoltak (kiskontyos) voltak. A héjj ázat szalmából, zsupp­ból, nádból készült. A tetőszerkezet olyan régen volt szelemenes, hogy ma már nem is emlékeznek rá. Böszörményben nem a tiszta, ágasfára állított szelemen­szerkezet terjedt el, hanem a félszelemen. A szelement tartó ágast a koszorúfába a mestergerendába kötötték vagy arra illesztették rá. A szarufákat már a múlt század közepétől kezdődően a legtöbb helyen kötőfával összekötötték, megerő­sítették. A ház végeinél, középen alkalmazott, szelement tartó ágasról is szól még a homályos emlékezet, de ilyen esetekben a tetőzet nem volt kontyos, ha­nem tiszta nyereg. 384

Next

/
Thumbnails
Contents