A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

térő szekerek rengeteg sarat hordanak az úttestre, a kövezetlen úttesteket pedig felvágják. Temetésekkor, lakodalmakkor úgy is szoktak utcát sepreni, rendbetenni, hogy tövisboronával végigmennek az útrészen egyszer-kétszer. Az utca építményei közül eggyel kell bővebben megismerkednünk. A járdák és az úttestek között húzódó árkokat ugyan időnként a város téteti rendbe, de két ilyen időszak között a háztulajdonosra hárul az árok rendbentartásának feladata. Ezek az árkok elég hamar feltöltődnek, telenőnek mindendenféle gazzal, dudvával. Esőre hajló időben ajánlatos a feltöltődést eltávolítani belőlük és jó, ha a gazt is eltávolítják. Ez utóbbi nem olyan nagy feladat, mert a legtöbb helyen az utcai árkok gazát, füvét feleszik az utcára kicsapott apróbb állatok (kecske, birka) és baromfiak. Ellenben nagy munka esetenként az árkok feltöltésének eltávolítása. Minthogy ez az ároktöltelék igen jó minőségű talaj, sok helyt kosarakba szedik és a kiskertben elterítik. Még ennél is fontosabb és egyben nehezebb is az utcai árkok hídjainak, átjáróinak rendben tartása. Gyakran megesik, hogy az eldugult hidak, átjárók miatt az árkok kiöntenek és lehetetlenné teszik a közlekedést, ha más kárt is nem okoznak (elöntik a kerteket, az udvarok mélyebben fekvő részeit, az udvari vermeket, vizük belefolyik a kutakba stb.). Az úti árkok hidjai manapság igen egyszerű módon, kisebb-nagyobb átmérőjű cementgyűrűkből készülnek. De még ma is sok régibb típusút csinálnak. Ezek kétfélék. Az egyik forma az, amikor az árokban ollósán egymásnak állítanak néhány pár karót, csúccsal felfelé, Л formájúan. Azután ezekre az oszloppárokra erősebb vesszőkből álló nyalábokat fektetnek keresztbe, majd pedig földdel lefedik az egészet. A másik típus egyszerűbb. Abból áll, hogy az árok fölött keresztbe fektetnek két vagy négy gerendát. Ezekre azután keresztbe vastag, pallónak faragott keményfagerendákat helyeznek le egymás mellé és szögeznek le. Ezzel készen is van a híd. A nagyobbaknak, főleg olyanoknak, amelyek mély árkok felett vezetnek át, karfákat is állítanak. Az ollós-ágasos hidakat általában maguk csinálják a háztulajdonosok, a cementgyűrűs hidakhoz sem hívnak mestert, de az áthidalásos gerendahidakat jobbára ácsokkal készíttetik. Több helyen ez is házilag készül és készült méginkább a múltban. A durván megmunkált faoszlopokat faragószékeken vonókésekkel, illetve a földön hántoló bárdokkal készítették. Az utcákon való építmények közül azt a néhány kutat is meg kell említenem, amelyeket eredetileg is közkútként, az utakra, sarkokra készítettek. Ma már egyetlen sem gémes közülük, de harminc évvel ezelőtt még majd mind az volt. Sokáig egyetlen „kerekes kút" a Bocskai téri volt csupán. A két világháború között több új kút készült és ezek szívó-nyomó rendszerűek, úgynevezett „rángatós kutak" voltak. 1960-ban nagyteljesítményű törpevízmű készült a városban s azóta az utcákon lévő „nyomós kutakból" nyeri a lakosság az ivóvizet, bár a régebbi „kerekes" és „rángatós" kutak is megmaradtak. Különben a vízszükséglet nagy részét ma is az udvarokon lévő ásott kutakból nyeri a lakosság. Ezek zöme még ma is gémes, kevésbé forgókaros rendszerű. De ezekről a későbbiekben még bővebben lesz szó, az udvarok építményei között. Az utcák építményei közül végezetre még a kiskapukat, házak előtti padokat kell megemlítenem. Sok helyütt találhatunk még ma is ilyeneket. A legegyszerűbb fajtából van a legtöbb: két erős karót egyforma magasságúra hagyva leásnak a kerítés mellé és rájuk szögeznek egy deszkalapot. Ezeken üldögélve beszélgetnek délutánonként, esténként az öregebb férfiak és a fiatalabb nők is. Ujabban egyre inkább terjed az a szokás, hogy a kiskapuk elé magukkal hozott gyalogszékeken, boltban vásárolt hokedliken ülnek ki beszélgetni, nézelődni s a „nézlődés" után magukkal visszaviszik őket a házba. Szerencsések az olyan házak, amelyek kiskapuja közelében 374