A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

közúti villanyvilágítás van, mert itt a sötétség beállta után is, későbbre maradva mint másutt, folyik a „nézlődés", folyik a beszélgetés. Voltaképpen már a házakhoz tartoznak, de tekintettel arra, hogy az utcán vannak, itt említem meg az ereszekről lenyúló, sokszor a járdákon is átnyúló esőcsatornákat. Ezek egy részét, minthogy igen hosszúak, karókkal alátámasztják. A rövidebbek pedig csak kinyúlnak az ereszek alól. Arra vigyáznak az ilyeneknél, hogy elég magasan végződjenek, ne nyúljanak le túl alacsonyra, mert akkor könnyen elérhetik, ellophatják őket. Az udvarokról szólva azzal kezdhetném, hogy a belső körúton belül igen különböző alakúak és nagyságúak, többszörösen osztottak, a belső és a külső körút között már valamivel szabályosabb alakúak és nagyobbak. Itt egészen nagy udvarok mellett kisméretűek is találhatók. Az Új osztás, Kisböszörmény, aztán a kertségek udvarai viszont egyformán széles téglalapalakúak, és egyenlő nagyságúak. Itt található a legkevesebb telekosztódás. Az udvarok mind a három csoportban több részre tagoltak. A legkisebb belső városi udvarok tagolatlanok csak, különben mind legalább két részből áll: a voltaképpeni udvarból, ahol a gazdasági élet folyik és egy kis kertből, amelyben sok helyen csak virágot találhatunk, de a nagyobbaknál különféle konyhai veteményeket, sőt még szőlőt is. Az egészen nagy udvarok kiterjedt kertet is magukban foglalnak, olyanokat, ahol tengerit és köztesként tököt, paszulyt termesztenek. Az udvarok felhasználása azzal kezdődik, hogy bekerítik. Roppant érdekes, hogy a még nem is olyan régen kerítetlen porták valóságos birtokbavételét, a tulajdon elidegeníthetetlenségének érzetét ma és már a közelmúltban is az udvar felkerítése jelentette. A böszörményi közvélemény szerint csak a cigány udvar átjárós, csak az nincsen felkerítve, különben minden magát valamirevaló tartó ember első, legfontosabb teendője udvara felkerítése, még abban az esetben is, ha bekerített állapotában esetleg évekig puszta udvarként áll. A puszta udvarokat hasznosítani szokták. Az építkezésekig általában bevetik, megművelik. Leginkább krumplit termelnek rajtuk. A hosszabb időn át puszta udvarként tartott portákat a szomszédok igyekszenek megszerezni maguknak. Mindenki szívesen bővíti a saját udvarát. Ha sikerül a szomszédok valamelyikének megszerezni a pusztaudvart azt mondják, hogy „összeszakították" a két telket. Lábszomszéd is összeszakíthatja a pusztaudvart a saját udvarával, de nem ez az általános, a kedvelt, mert ilyen esetben az utcában, két házas udvar között egy üres, az esetek többségében kertként hasznosított udvarrész létesül. Az ilyen, kertként hasznosított udvar azzal is jár, hogy nincs kijárata az eredeti utcájára s a tő~ szomszédok úgy érzik, hogy kerülgetniük kell. Ezért azután hacsak lehet a puszta udvarokat az úgynevezett „tőszomszédok" szerzik meg. A tulajdonosok is ezeknek adják el szívesebben. Eladás esetén nekik ajánlják fel először. Az udvarok építkezésre való felhasználásánál az első teendő még ma is, de régebben méginkább az volt, hogy a talajt általában, de az építendő ház helyét különösképpen „előkészítsék". Ez az előkészítés arra irányul, hogy a felszín egyenes, sima legyen, a talaj sűrűsége fokozódjék, erős, mozdulatlan legyen. Régebben állatjáratással, döngöléssel, manapság hengereléssel érik ezt el. Sok esetben az ásandó kút már odaszállított nehéz cementgyűrűit használják fel hengerként. Ide-odagurítják az udvaron. Fontos teendő, még a döngölést — hengerelést is megelőzi, hogy a gyomot, különösen pedig a vastagabb, cserés, kórós növényzetet kiirtják. A gyökereket is kiszedik, nehogy kihajtson. Különösen gondosan szedik ki a kivágott ecet- és akácfa gyökereit, mert ez a két fa különösen ismert arról, hogy gyökérről kihajt és megmozgatja az építményeket. A na375