A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése
járul. Ez a koporsó alakú tető védi az esőtől a kiskaput, de egyben díszíti is. Régebben általános volt, hogy a szemöldökfát védő koporsótető tetejére deszkából fűrészelt galambokat állítottak. Sok esetben a galambok alá egy vagy két kígyót is tettek, ugyancsak deszkából kifűrészelve. Néhol a szemöldökfára borló koporsótető olyan széles, hogy esőben a kiskapuban állókat is megvédi. Kisebb esőkben aláhúzódnak, akár az utcaiak, akár a kapuban áll házbeliek. A kis kapuk levelei minden esetben tömörek és jól zárhatók. A nagykapuk viszont kétlevelesek. Különösen kapufalas nagy gazdaházaknál akiskapuk ajtaj aival együtt ezek is bádoggal borítottak. Az ilyen bádogozott kapukat vasajtóknka is nevezik. A kerítésekben is megmutatkozik a gazdasági-társadalmi különbség, a fáziseltolódás. Az Uj osztás, Kisböszörmény, a volt szőlőskertek udvarainak kerítései anyagaikban, készítésükben döntő mértékben különböznek a város belsejének kerítéseitől. Sem a történeti városban, sem a volt kertségben ma már nem lehet kerítetlen udvart találni. A kinti részekben még ilyen is szép számmal található. Ott alig lehet ideiglenes jellegű kerítést látni, itt szép számban van belőlük. Az ilyenek például csak egymásrahányt szúrós tövisből állanak vagy csupán két földbevert karó közé úgy ahogy kifeszített drótból, huzalból valók. Itt, a kinti településeken találhatni legnagyobb számmal a napraforgó, nád, sőt kukoricaszárkerítéseket is. Ezek ősi módon úgy készülnek, hogy a napraforgó, nád vagy éppen kukoricaszár végét kissé leássák a földbe, felső végeik alatt pedig fűzfakorccal vagy dróttal, sok esetben azonban vízszintesen fektetett napraforgószárral, nádköteggel vagy éppen kukoricaszárral együtt kötik össze. Természetesen itt, ilyen kerítéseknél nincsenek erős készületű, díszes kiskapuk, nagykapuk és mégkevésbé kapufalak sem. A böszörményiek a kerítésen kívüli utcarész felét is magukénak tudják és rendbentartásukról gondoskodnak. Ma már alig lehet látni olyan kiskaput, amely előtt malomkőrész volna a földbe lesüllyesztve. Nem is olyan régen ez még általános volt. A lakosság régen előre lefoglalta a szárazmalmok köveit, de az Aranka Hengermalom (gőzmalom) köveit is elhordták erre a célra. Régebben ezek a küszöb előtti kövek pótolták a járdát, mert járdát csak 1906-ban kezdtek csinálni, akkor se az utcák mindkét oldalán. Különben ez a helyzet ma is, igen sok jelentősebb utcának is csak az egyik oldalán van járda. 1906-ban kétféle járda készült: cyklopsz gránitból és tégla 16 . Mindkettő még ma is megvan, bár a cyklopsz-járdák egyrészét a felszabadulás után cementlapos, cement és kis részben aszfalt járdákra cserélték ki. A járdátlan utcaoldal kiskapuitól az úttesten keresztül átjárót szokás készíteni. Arra nagyon vigyázott a hatóság, hogy ezek az átjárók ne legyenek olyan erős, magas készületűek, hogy a szekérforgalmat akadályozzák. Egyébként bármiből készíthették kemence pörnye és istállótrágyán kívül. Ennek ellenőrzése is a csendkatonák feladata volt 17 . Különben ezek az átjárók idényjellegűek voltak, csak őszre, télre és tavaszra, tehát akkorra készültek, amikor nagy ^olt a sár. Nyáron elhanyagolták őket, nem volt rájuk szükség. A böszörményiek az útfelüket és járdarészüket becsületbeli kötelességüknek tarják tisztán, rendben tartani. Jókor korán reggel felseprik, nyáron fel is locsolják, az útfél kátyúit eltüntetik, feltöltik. Aki nem gondol a járdájával, útfelével azt megszólják, de a hatóság sem hagyja békén, megbüntetik. Az állandó járdaútféltakarításra, gondozásra szükség is van, mert a baromfiak legnagyobb része még ma is kint nő föl az utcán. De sok szemetet hagy maga után a naponta kijáró számosállat is: a tehén, a disznó, s újabban sokhelyütt a kecske is. A teherforgalom sem kíméli az utak rendjét, tisztaságát. A mellékutakból a köves utakra 373
