A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

G. Kapusi Erzsébet: Politikai harcok Debrecenben 1944–1949

ber 9-i számában. Az elmúlt év eredményeként felsorolja a beszámoló, hogy a Tóthfalussi téren eltűntek a vassátorok, rendezték a teret, ezenkívül kiszélesítették a Csapó utca szűk kanyarulatát, s megkezdték a város legelhanyagoltabb részén, a nagyállomás környékén az építő munkát. Befejelentette a polgármester az MDP városi politikai bizottságának javaslataként, hogy az 1949-es évi költségvetésben a városnál a takarékosság elve érvényesül. Hírt adott arról is, a lap, hogy a közeli napokban Debrecen városához öt munkástanácsnokot, illetve fogalmazót nevez ki a belügyminiszter. A jövőt illetőleg arról is tudósít, hogy a jövőben a város kiadásainak mintegy 33 százalékát kulturális célokra fordítja. December 21-én pedig arról ad számot a Néplap, hogy Debrecenben és Püspökladányban az ifjúság és a dolgozók ezrei tömegtüntetésen követelték Mindszenthy távozását. A szocialista forradalom erőinek gyors előretörése tulajdonképpen 1947. júniustól szeptemberig ment végbe. 1948 júniusában létrejött a munkásegység. Az egyesülési kongresszussal létrejött a Magyar Dolgozók Pártja, mint a munkásosztály egységes marxista—leninista pártja. A demokratikus diktatúra proletárdiktatúrává fejlődött, amely azt jelentette, hogy az egyesült munkáspárt a Magyar Dolgozók Pártja politikájává vált az országépítő munka egyedüli alapjává. II. Harc a földreform végrehajtásáért A függetlenségi front egyik fő programja és a forradalom demokratikus szakaszának döntő kérdése a forradalmi földreform végrehajtás volt. A program földreformról szólt, olyanról, amely megszünteti az egész régi nagybirtokrendszert, végrehajtja a föld forradalmi fölosztását. Az antifeudális agrárforradalom végrehajtása a demokratikus Magyarország megteremtésének és megszilárdításának egyik nagy csatája volt. A földért folyó harc kibontakozása párhuzamosan haladt a demokratikus államhatalom kiépítésével, a fasiszta maradványok szétveréséért vívott küzdelemmel, a munkásosztály erőinek és befolyásának növekedésével. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány nyilatkozata 1944. december 22-én jelent meg. Ebben meghirdette a nagybirtokok felosztását. Januárban már országszerte megalakultak a Kommunista Párt által javasolt községi földigénylő bizottságok, a falusi nincstelenek és szegényparasztság képviselőiből. A földosztást kétfajta ellenállás leküzdésével kellett megvalósítani. A nagybirtokos osztályok képviselői, velük együtt a katolikus főpapság meg akarta buktatni a földreformot. Legfeljebb látszat földosztást fogadtak volna el. A tőkés nagybirtokos hatalom összeomlása után azonban nem akadt reális erő az úri és az egyházi nagybirtok megvédésére. A nagybirtok védelmezői ezután huzavona politikával akartak időt nyerni, s ezzel együtt földet. De igen jelentős ellentét állott fenn a demokratikus földosztás tekintetében a szegényparasztság és a módos parasztság között is. A módos paraszt nem akart földet juttatni a nincstelennek, félt a demokratikus földreformtól, mert attól tartott, hogy elveszíti az olcsó munkaerőt és korlátozódik terjeszkedési lehetősége. A falvak dolgozói már 1945 januárjában országszerte gyűléseken követelték, hogy azonnal hajtsák végre a földreformot. Igen sok községben hivatalos értesítés és felszólítás nélkül, máshol a nemzeti bizottságok egyszeri felszólítására 23* 355