A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

Április végén több irányból katonák vonulnak át Debrecenen különböző hadszínterekre, az Alföldi Hírlap éles szemű tudósítója mindjárt meglátja a gyakorlati kérdéseket, a hiányokat, s ezek kiküszöbölésére felhívja a figyelmet: „Óhajtanok ha a kormány minden áron rajta lenne, hogy a honvédek főkép köpönyeggel el legyenek látva. E nélkül meghűlésnek igen kivannak téve — s így a betegség egy felől fogyasztja a hadierőt, másfelől nagy terhére s hasztalan költségére vannak az álladalomnak a betegek." (39. sz. 1849. ápr. 24.) A katonaság más felszerelésével folytatott visszaélés fejleményeiről részletesen és a valóságnak megfelelően tájékoztatja az olvasókat. A hadügyminisztérium ruhabizottmányának szállított csizmák átvételénél az iparosok kötelesek a közvetítőnek bizonyos összszeget fizetni, ami „az illető kezelő hivatalnok privát cassája tölteléke". A lap követeli, „hogy a megrendelt vizsgálat ezen felsorolt adatok alapján, ne felületesen, hogy elaludjék, hanem szigorúan eredményhozólag eszközöltessék..." (53. sz. 1849. máj. 27.) Véleményt nyilvánít a lap a politikai és gazdasági élet számos jelenségével kapcsolatban, de ez soha sem öncélú módon történik. Több ízben szóvá teszi az arisztokrácia és a püspöki kar részvétlenségét a politikai életben, s legfőképpen azt rosszalja, hogy egy részük a zsarnok önkénnyel tart, más részük "honn kényelmes bársony karszékben pipázik". Névszerint is felsorolja őket, s szigorú megbüntetésüket követeli. A kereskedelmi minisztérium részéről csak két alsóbb rangú hivatalnok jött le Debrecenbe, akik még a címükre érkező postát sem bontják fel. Bezzeg április végén megindul az özönlés Debrecen felé, hogy hivatalokat kapjanak a minisztériumokban. Az Alföldi Hírlap reméli: hogy ezeknek „ajtót fognak mutatni, a mint azt a képviselőház az elrejtezett követekkel tévé." A minisztériumokban dolgozó hivatalnokokhoz is van szava: „Uraim! a jó fizetésért dolgozzanak meg emberül. . . Félre az ingyenélőkkel —, a beszuszakolt tudatlan atyafiakkal, sógorokkal s kártyázó stb. czimborákkal. Az álladalmi pénztárt minél takarékosabban kell kiadásokkal terhelni." (42. sz. 1849. máj. 1.) A társadalmi élet eseményei közül nagy figyelemmel kíséri az Alföldi Hírlap az Egyenlőségi Társulat működését. Az első gyűlést jan. 28-án tartották Debrecenben a Kollégium oratóriumában. Ezen főleg az újjászervezés történt meg. Febr. 4-én volt a Társulat legközelebbi gyűlése, amelyről az Alföldi Hírlap nagy megelégedéssel számol be: „Mi úgy vettük észre, kivált a tanácskozás utórészéből, hogy e társulatnak bevallott czélján kívül, egy más, magasztosabb czélja is van: irányt adni a haza közpolitikájának." (11. sz. 1849. febr. 7.) A febr. 12-i ülésen a Táncsicshoz világnézetileg közelálló volt pap, Horárik János szólalt fel, aki azt a meggyőződést hangsúlyozta, hogy a fennálló viszonyok közt a köztársaság a leghelyesebb kormányforma. Ezt kell megkedveltetni a néppel. Hasonló álláspontot képviseltek más felszólalók is. A vita eredményeképpen az Egyenlőségi Társulat kimondta, hogy a társulat fő kötelessége: „. . . a népet az egyenlőség, szabadság, testvériség s az ezeknek alapjára fektetendő köztársaság eszméjével megismertetni.. ." (13. sz. 1849. febr. 14.). A legközelebbi ülésnek febr. 18-án már országos jellege van, amennyiben Aradról, Marosvásárhelyről is vannak jelen küldöttek, akik vidéki fiókok szervezésére vállalkoznak. Az ülés szónoka ezúttal Ábrányi Emil volt, aki az államforma eszméjét egyelőre háttérbe szorítandónak vélte, s a figyelmet a nemzet élet-halál harcára irányítva szózatot kíván intéztetni a néphez és katonasághoz. A függetlenségi nyilatkozat kikiáltása, a pártharcok elterelték a figyelmet az Egyenlőségi Társulatról. Ezután az Alföldi Hírlap nem emlékezik meg róla. 329