A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

hogy mi lelkiismeretesen válogatósak vagyunk az idegen lapokból lapunkba igtatandó czikkek kiszemelésében." (27. sz. 1849. márc. 27.) Az Allgemeine Österreichische Zeitung, a Constitutionelle Allgemeine Zeitung március-áprilisi számaiból történik átvétel. De már ápr. 22-én ismét kénytelen szóvá tenni az Alföldi Hírlap szerkesztősége, hogy nem jut hozzá külföldi lapokhoz, bár olvasóinak száma meghaladja a Közlönyét is. Talán ennek a felszólalásnak köszönhető, hogy május végén ismét kedvezőbb már a helyzet ebből a szempontból. A Deutsche Zeitung, a Wiener Zeitung, a Presse, az Ostdeutsche Post és a Journal des Debats cikkeire találunk utalást az Alföldi Hírlap híranyagában. A más lapokkal való kapcsolatok fényt derítenek a lap eszmei állásfoglalására, politikai meggyőződésére is. Az Alföldi Hírlap szívesen felemeli szavát más lapok érdekében, helyt ad kéréseiknek, felszólításaiknak. Különösen vonatkozik ez Táncsics lapjára, amelynek előfizetési feltételeit közli. Majd, amikor az előfizetéssel kapcsolatban magyarázatra van szükség, szívesen teszi közzé Táncsics felvilágosító megjegyzéseit. Részletesen foglalkozik a Közlöny ügyével február elején annak országgyűlési tárgyalása kapcsán. Az Alföldi Hírlap a cenzúra minden látszatát visszautasítja, s azt az álláspontot képviseli, amit a képviselők többsége, hogy úgy kell megválasztani a szerkesztőket és munkatársakat, hogy azok méltóképpen képviseljék a kormány álláspontját. Amikor Jókai békebarát cikke február közepén a Közlönyben napvilágot lát, az Alföldi Hírlap nem tekinti a nagy író nimbuszát, hanem élesen bírál: „Mi tagadjuk, hogy Jókai politicája a kormány politicája volna legfölebb egy nyomorult párté lehet, mellynek tagjai talán Pilis és Irsa táján fekvő jószágaikat vagy kedves énjöket féltik. . . .Kérjük tehát az illetőket, ne hozzanak zavarba bennünket; ne áruljanak zsákban macskát, hanem tegyék, hogy a hivatalos lap a kormány elveinek képviselője legyen." (13. sz. 1849. febr. 14.) A Marczius Tizenötödike bírálatára az Esti Lapokkal folytatott polémia során gondol az Alföldi Hírlap, amikor tárgyilagosan megállapítja, hogy a Debrecenben megjelenő Marczius Tizenötödike „czélja az: hogy journalista, hozzászólási s bírálati jogát ezáltal a közvéleményre való hathatását továbbra is szakadatlanul gyakorolja. Szelleme mérsékeltebb mint Pesten volt, s a pajzán szilajkodásból, úgy látszik, hogy kinőtt. Egyébiránt még mindig republicanus". (21. sz. 1849. márc. 13.) Súlyosan elítéli az Alföldi Hírlap a békepárti szellemű Esti Lapokat. A lap létrehozásánál a Madarász Lászlóval való szembehelyezkedés volt a fő szempont. Szerkesztői, írói nem politikusok, s ezt megbélyegző értelemben állítja. A legnagyobb hibának azonban azt látja, hogy a lap népszerűséghajhászásból apróbb eseményeket felnagyít, „betűkből olvasva, bármelly baj s egyenetlenkedés sokkal nagyobbnak mutatkozik, mint amiilyen valósággal". Szemére veti még az Esti Lapoknak, hogy cikkeinek előadásmódja nagyon regényes, szinte megtéveszti az olvasókat, mert nem lehet megállapítani, mikor ír a valóságról, mikor saját elképzeléseiről egy-egy cikk szerzője. Ez okozza aztán, hogy a városban, a képviselőházban, sőt a küzdő seregnél is működésbe lép a suttogó propaganda, amelynek elfojtása külön gondot okozott a kormánynak, magának Kossuthnak is 1849. április elején. Körülbelül ugyanez az Alföldi Hírlap kifogása Madarászék lapja, a Debreczeni Lapok ellen is, bár itt az újságírási technika hiányát is megemlíti, s azt kéri: „legyenek válogatósabbak s tartózkodóbbak". Ne vigyenek mindent a nagyközönség elé, „mert ez kimondhatatlan lehangolja a távol vidékiek bizalmát, reményét, hitét és kedélyét; holott most annyi szerencsétlenség és baj közepette épen a lelkesítésre és biztatásra van a legnagyobb szükségünk." (22. sz. 1849. márc. 15.) Később, amikor a függetlenségi nyilatkozat megszületése már a 21* 323