A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Patay Pál: Az Érmelléki Tractus harangjai 1825 körül

'de a szent és buzgó szándéknak ellenállt a mostoha idő'. Poklosteleken az összeírás idején, 1823 februárjában már mintegy 20 éve meghasadtan a Templomban hevert a harmadfél mázsás harang. Hasonlóképpen az érkeserűiek régi harangja is az Ekklésia kamrájába volt félre téve. Utoljára, mint érdekességet jegyezzük fel, de amely nem egyedülálló eset, hogy amikor 1817-ben Bagaméron a régi harang helyett egy új nagyobbat akartak öntetni, a hiányzó nyersanyag pótlására használatból kivont réz hatkrajcárosokat vásároltak össze. Befejezésül ismételten le kell szögeznünk, hogy bármennyire is szűkszavúak nak látszanak némely esetben az idézett és értékelt adatok, ha eltűnőfélben levő kézműiparunknak, a harangöntésnek történetével meg akarunk ismerkedni, úgy azok számunkra nélkülözhetetlenek. Ennek vagy hasonló összeírásoknak hiányában a ma meglevő harangok alapján alig tudnánk a fent tett megállapítások közül csak néhányat is levonni. Az egykori Ermelléki Tractusnak a mai Magyarország területére eső községeiben ugyanis egyetlen, a kérdéses 1823—26. évi összeírásban felsorolt harang sem maradt meg napjainkig. Amellett éppen a vizsgált összeírás igen alkalmas volt arra, hogy rajta keresztül a Tiszántúl keleti felének XVIII. század végi, XIX. század eleji harangellátását tanulmányozzuk, különösen pedig a vándorló mesterek tevékenységét, amely az országban erre a vidékre szorítkozó, de igen sajátos formája volt e kézműiparnak. JEGYZETEK 1. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Z. 64. 2. Az egyházközségeket abc sorrendben sorolom fel a jelenlegi (a Románia területén levőket az első világháború előtti) hivatalos helységnevek alapján. Az összeírásban szereplő, ettől eltérő nevet zárójelben közlöm. A helység neve után az összeírás kelte következik. Az egyes harangok adatait sorszámmal ellátva, nagyság szerinti sorrendben adom (az 1. sorszám mindig a legnagyobb harangot jelenti.) Amennyiben az összeírás valamely harang feliratát feltüntette, úgy azt „zárójelben" betűről betűre idézem. Bizonyos esetekben más természetű adatokat is szükségesnek láttam szóról szóra idézni, ezeket azonban, hogy könnyen megkülönböztethetők legyenek a tényleges harangfeliratoktól 'egyvonásos zárójelbe' tettem. 3. 1 bécsi mázsa=100 bécsi font=56 kg, 1 bécsi font=56 dkg. 4. Az összeírás nincs keltezve. 5. Az összeírás nincs keltezve; 1823-ban vagy 24-ben készült. 6. E harang történetére vonatkozólag lásd az alábbiakat: 'A kis harangról ilyen jegyzés találtatik a város protocollumába. . . Anno 1703 die 12a Maii Nemzetes Szikszai Kis Péter Uram Jankafalvi Földes Úr a Jankafalvi régi lakosok Harangjukat, a Diószegi Ekklésia szolgalatjára accomodálván ő kegyelme, — a város ilyen Contractus levelet adott „Mi Fazekas Pál Diószegi Bíró mellettem levő Tanácsommal, és a mikor kívántatni fog denominálandó Diószegi lakosok adjuk tudtára mindeneknek a kiknek illik ezen levelünknek rendiben, hogy a fellyebb elmúlt szomorú időkben, a pogányok beütése alkalmatosságával Ekklésiánk szolgalatjára Eleinktől szerzett Harangunk megégettetvén és a Székelyhídi Ekklésia is a nállunk zálogba lévő Harangját az elmúlt napokban kiváltván, midőn semmi alkalmatos Harangunk Ekklésiánk szolgalatjára teljességgel nem volna; találtuk meg Nemzetes Szikszai Kis Péter Uramat alázatosann, hogy a mely harangja most pusztában álló Jankafalva nevű ő Kegyelme Helyének, a Diószegi Házánál volna, ne sajnállaná azon pusztának régi Lakossaival (kik is már mindnyájan városunkban laknak) együtt Ekklésiánknak szolgalatjára ideig accomodálni. — Mely Instantiánkat О Kegyelme méltó tekintetbe vévénn, az említett Jankafalvi Harangot a Pusztának régi Lakossainak akaratjából ide engedte, a kik is név szerint így következnek: Vég István Jankafalvi Bíró — Fodor István — Csengeri Bálint — Papp Mihály Strangos János — sat. Actum Diószeg la Maii 1703 per ordinarium oppidi Diószeg Notarium K. Félegyházi extradatum." 315