A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

Sápi Lajos Debrecen első csatornázása A kora tavaszi hóolvadás, vagy egy váratlan zápor lezúduló víztömege bizony nagy gondot okozott a Debrecenben lakó elődeinknek. Ez a kellemetlen jelenség természetesen még fokozódott az őszi hosszantartó esőzések idején, amikor az utcák kisebb-nagyobb mélyedéseiben komoly vendégmarasztaló kátyúk keletkeztek, a jó agyagos altalaj és a burkolatlan utak következtében. A lóval, szekérrel közlekedő embernél a járható út létfontosságú. De nemcsak a közlekedésben jelentett az utak kátyúsodása szinte leküzdhetetlen akadályt, hanem nyáron az itt visszamaradt és megkotusodott víz a szúnyognak és egyéb fertőzésnek biztosított igen jó táptalajt. A ház körül keletkezett szennyvizek elvezetése nagyobb telek kialakításánál még megoldható volt egy ideig, míg az emésztőgödrök telepítésére lehetett helyet találni. Cserzővarga, tímár, szappanos és egyéb sok szennyvizet termelő mesterséget űző gazda esetén azonban már komoly gondot okozott azok elvezetése; mivel a belvárosi telkeken a nagymennyiségű szennyvíznek a tárolására, szikkasztására megfelelő nagyságú területet biztosítani nem lehetett. így a legegyszerűbb megoldást választva az utcákon vezetett nyílt árkokba eresztették ki a kellemetlen bűzt árasztó szennyvizet. Évszázadokon keresztül a város elöljáróinak szinte megoldhatatlan feladatot jelentett e szennyvizek elvezetése a város területéről. Az eléjük táruló nehézségeket fokozta még az a körülmény is, hogy az ivóvizet a város lakossága nagy részben ásott kutakból nyerte, s ezeknek beszennyeződése, fertőzése a lakosság egészségére állandó veszélyt jelentett. Ezt felismerve a város vezetősége már a XVIII. század végén a város egész területére kiterjedő csatornázás megvalósításával foglalkozott, amikor még az országban hasonló közművesítés — különösen az alföldi városoknál —, alig volt. Minthogy a csatornázás története országos viszonylatban nagyrészben feltáratlan, a műszaki irodalmunk is, a XVIII. század folyamán működő csatornát csak Baján, Kőszegen és Sopronban említ meg a fővároson kívül. Székesfehérvár és Veszprém csatornahálózatában középkori csatornaszakaszok ma is működnek, Szombathelyen pedig még a rómaiak által épített boltozott csatornák az ismertetések alapján üzemben vannak. A csatornázási létesítmények építési évét vizsgálva — a bizonytalanságokat is figyelembe véve —, a XIX. században a következő városok szerepelnek a műszaki nyilvántartásban: Makó, Mosonmagyaróvár, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely és Szeged. Tekintve, hogy ezidőben Debrecenben már volt működő csatornahálózat —, feltétlen szükségesnek látszik annak ismertetése mielőtt az végleg az ismeretlenség homályába merülne. Az általánosan ismert 1911. évi csatornázása már második közművesítése a városnak. 269