A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sterbetz István: Vadlúd- és réceritkaságok a Hortobágyon

Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna L.) Tizennégy hortobágyi adatát sikerült összegyűjtenem: 1905 Őszidőben megfigyelték (Schenk 1907). 1907 Június 22-én Schenk (1907) figyelte meg. 1921 Hajdúböszörményben lőtték, közelebbi adata ismeretlen (Gaál 1925) 1928 Balmazújváros környékén november 11-én lőtték (Geréby 1928). 1930 Hajdúszoboszlón Striss (1931) gyűjtötte november 30-án. 1937 Október 26-i gyűjtésről újsághírből értesülünk (Nimród Vadászlapban névtelen cikk 1937). 1938 Ez az esztendő két adatot eredményezett. Október 20-án Nádudvar környékén az Angyalházi pusztán lőtték (Sátori 1938). Az elejtett 9 példány a debreceni Déri Múzeum gyűjteményébe került, leltári száma 23/1938. December 6-án ismét lőttek egy darabot (Hajdú 1939). 1941 November 20-án ifj. Draskóczy Jenő lőtte (Sőregi 1942). Ez a példány 21/1941 leltári szám alatt szerepel a debreceni Déri Múzeumban. 1943 Február 22-én a Kondásfenéken 9-es csapatát figyelték meg (Sőregi 1943). 1951 \ Július 21-én a Gyökérkúti halastavakon figyeltem meg egy példányt. E megfigyelést ez alkalommal közlöm először az irodalomban. 1963 December 4-én a Nagyhalastónál lőtték (Kovács 1966). 7965 Augusztus 28-án lőttek egy példányt. (Kovács 1966). Udvard (1941) szerint a Magyar Nemzeti Múzeum egykori gyűjteményében is volt egy hortobágyi példány. Az északnyugati tengerpartokon, Dél-Franciaországban, Spanyolország partvidékén és a Fekete-tenger északnyugati zónájában honos e faj Európában. A XVIII. században a Tisza torkolatvidékén is költött, magyarországi kóborlásairól egyébként az év minden szakából van adatunk (Kéve 1960). Szórványos megjelenései során természetes, nagy tavakon, folyóvizén, holtágon, halastavon, pusztai szikes vizeken egyaránt előfordult, így kóborló példányai esetében nem tapasztalunk nála különösképpen típushozkötött biotópigényt. Ha azonban hazai adatait tájegységek szerint csoportosítjuk, Hortobágyon találjuk a legtöbb elő27