A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Salánki József: Mit tud Blaeu hazánkról?

hosszú, posztóból vagy kétrét hajtott selyemből készül. Csak a süvegben különböznek, amit kisebb alakban viselnek, kevésbé kereken, bátorságuk bizonyítékául tollakkal ékesítve. A férfiak ruhája a kesztyűk végig és nyakravalóig ér, arany- és selyemfonállal átszőve. A nőké nyakig érő szűk felsőruha (toga), a ruha csekély szélességében a nyakravaló feltűnő díszítésével, azután hosszabb, föléje felvett palást takarja. Nagyon sok olyan nőt találni, akik kisebb-nagyobb gyöngyöktől tündökölnek. Mindkét nem lábszár középig érő vastag talpú lábbelit visel csizmának. Magyarországon a török nyelven kívül, amelyet általában a legtöbb magyar ismer, magyar, német, és horvát nyelven beszélnek. Ami a magyar nyelvet illeti, semmi közös vonása nincs a szomszéd népekével, hanem azonos azzal a nyelvvel, amelyet a szkíta magyarok használtak. A magyar mágnások, — minél őszintébb barátság ápolása végett — gyermekeiket már kiskorukban, sőt csecsemőkorukban eljegyzik. Ezt az Ígéretet a fiaknak felnőtt korukban meg kell tartaniuk. A tiszta erkölcs olyan megbecsült, hogy ha a házasság megkötése után arról szereznek tudomást, hogy a feleség a házassága előtt ballépést követett el, a legkegyetlenebbül járnak el velük szemben. Magyar pénzegységek a dukát, tallér, dénár, pénz, garas és legkisebb a batka. A királynak a bányákból 160 000 dukát jövedelme van. A marhaadó is 32 000 dukátot tesz ki. Körülbelül ugyanerre az összegre rúg, amit a földekre, portákra kivetnek. (Ennek terhe a parasztokra nehezedik.) így a király jövedelme alig múlja felül a 224 000 dukátot. A carazius négy forint értékű pénzfajta, amelyet a magyarok egyenként és évenként fizetnek a töröknek a vallásszabadságért. De ez nem mentesíti őket a többi terhektől, amelyeket a törökök számára kell vállalni a föld művelőinek. Különben a török a hódoltsági területek adójából fizeti a katonákat. Ha pedig ez nem elegendő, Konstantinápolyból kell jönni segítségnek. Hadszervezet. Azokat a magyarokat, akik gyalogosan harcolnak, haiduckinak nevezik, pedig gralog (!) magyarul gyalogot jelent. Fegyverzetük puska, rövid kard. Az equites szó magyarul lovag, vagy lovagos, mégis huszárok néven nevezik őket. Ezeket különféle fegyverek használata jellemzi és ennek megfelelően három különböző fajtájuk van. Az első fajta lovasok lándzsát, hajítódárdát, kardot használnak. Ä másodiknak mellvértje, bőr-, vagy vassisakja van. A harmadik fajta magyar szokás szerint van felfegyverkezve. Lovaik hátára sas szárnyakat erősítenek, amelyeket a szél hátulról mozgásba hoz, — gyorsaság növelése végett és az ellenség lovainak rémítésére. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a szárnyaknak ez, a puskák ropogásával összeolvadt lármája a lovasaikat vivő lovakat rémíti meg és futamítja meg. Hogy ellenségeik lovait megriasszálk foltos (?) hiúzbőröket raknak lovaik hátára. Akiknek pedig ilyen nincs, valódi hiúzbőrök helyett fekete foltokkal telepettyegetett vászonszövet — utánzatokat használnak. A mi időnkben már egyesek, félredobva a hajítódárdákat, áttértek kisebb puskáknak, hadi sarlóknak a használatára — ezek a vállukról csüngenek le —, és kardoknak a használatára, amelyek a bal comb mellett vannak odakötve a nyereghez. Lándzsáik nyele hosszú, kerekded, egyik végén lábnyi hosszú vashegy, a másik végén kezeik védelmére markolat vagy gömb. Hogy ezeknek a hordásával ne fárasszák magukat, hosszú bőrszíjakkal a nyereghez kötik. 256