A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Balla Lajos–Tóth István: Adatok Pannónia és Dácia kapcsolataihoz

ron át közelítette meg Daciát, innen Dacia belső körzetei felé a forgalmat a viminaciumi, diernai és drobetai átkelőhelyektől kiinduló utak közvetítették.

44 Ezek közül a legfontosabbnak a Dierna—Tibiscum—Sarmizegetusa stb. út tekinthető.

45 A Nagyalföldön átvezető utak száma, iránya, szerepe és jelentősége közvetlen adatok hiányában mindmáig csak igen kevéssé tisztázott,

46 s eltekintve a Micia (Vetel=Veczel)—Szeged—Lugio (Dunaszekcső) ill. a Micia—-Szeged—Acumincum (Slankemen) útvonalaktól,

47 egyetlen irányban sem sikerült még az öszszeköttetést megnyugtató módon kimutatni. Pannónia Inferior limesén a kutatás Aquincum, Intercisa és Lugio előterében tételezett fel több-kevesebb valószínűséggel a sarmataföld távolabbi körzetei ill. Dacia felé kiinduló útvonalakat,

48 míg Dacia nyugati határán északon Porolissum (Mojgrád) és a bologai (sebesváraljai) auxiliaris tábor, továbbá a Maros mentén Micia lehetett ilyen határmenti útállomás.

49 A konkrét adatok híján is bizonyosra vehető Maros—Tisza víziúti forgalom pannóniai határállomása csak Acumincum lehetett.

50 A két tartomány között tehát a Nagyalföldön át négy irányban tételezhető fel közvetlen kapcsolat: az Aquincum—Porolissum, az Intercisa—Bologa, a Lugio—Szeged— Micia és az Acumincum—Szeged—Micia vonalon. A provinciaközi kapcsolatok, a kereskedelmi forgalom szempontjából jelentősége elsősorban a Lugio—Szeged— Micia útnak, ill. a Maros—Tisza víziútnak lehetett,

51 míg az északi útvonalakat gyakrabban csak a hadsereg vehette igénybe.

52 * * * Végül röviden a két tartomány kapcsolatainak a szellemi élet terén megnyilvánuló egyik sajátos jelenségéről,

53 a pannóniai és dáciai Silvanus-tisztelet rokonvonásairól és egyes vonatkozásokban biztosan kimutatható összefüggéséről. Mint ismeretes, az ősi italikus istenség kultusza, vagy helyesebben az istennév által fedett — részben a görög Pánnal, de főként különböző bennszülött istenségekkel kapcsolatba hozható — lokális istenkultusz, egyes dunai tartományok, így Dalmatia és Pannónia, valamint Dacia vallási életében rendkívül fontos helyet foglalt el.

a4 Silvanus italikus megfogalmazású alakja Dalmatiában végső fokon illyr vallási elképzelések kifejezőjének tekinthető,

55 míg Pannóniában 56 az „interpretált" Silvanus kultusza nemcsak az illyr, de a tartomány széles körzeteiben a kelta religiozitás szívósan továbbélő hagyományait is magába foglalta.

57 Tartalmi vonatkozásban tehát a Silvanus-tiszteletnek Dalmatiában és Pannóniában egyaránt jellemzője volt—az egységesen italikus gyökerű megfogalmazás mellett — a helyi: illyr-kelta vallási hagyománnyal való erős összefüggés. Leginkább ezzel magyarázható ezekben a provinciákban a kultusz kivételes elterjedtsége, Silvanus „Landesgott'-karaktere (Domaszewski), nemkülönben azoknak a sajátos vonásoknak a megléte is, amelyek alapján — úgy véljük — indokolt beszélni külön „dalmáciai" és „pannóniai" istenkultuszról.

58 Másként áll a helyzet a dáciai kultusz

59 esetében: itt ui. a Silvanus-tiszteletnek egyetlen lényeges, csak erre a tartományra jellemző sajátossága sem ismeretes, feltűnő rokonság mutatkozik ezzel szemben az istenség invokált arculatai vonatkozásában az illyricumi istenkultusszal. Mindez teljességgel érthető, ha figyelembe vesszük egyfelől Silvanus-Pan szoros kapcsolatát az illyr-kelta vallási tradícióval, másrészt azt a közismert tényt, hogy a thrák alaprétegű provinciákban a helyi vallásosság elsősorban nem Silvanus, hanem más istenségek, így Liber-Dionysos vagy Apollo és Diana kultuszaiban kapott „klasszikus" értelmezést.

60 Arra, hogy Silvanus tisztelete egyfajta szellemi import kapcsán került Daciába, már A. v. Domaszewski 125